"Soha nem téveszthetjük szem elől a haza érdekeit!" - Novák Katalin beszéde a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadásánál

"Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga.”
 
Miniszterelnök úr, Házelnök úr, Tisztelt Kitüntetettek, Díjazottak, kedves Vendégeink!

A Petőfi születése óta eltelt kétszáz év mit sem változtatott azon, ahogyan mi, magyarok, hazánkat szeretjük.  Ugyanaz a lángoló, féltő, büszke érzelem táplálja honfitársainkat az „öt világrész nagy területén”, határtalanul ma is, ami a márciusi ifjakat, a pesti srácokat vagy a rendszerváltoztatók nagy generációját.  Ezt a ragaszkodást a független, szabad Magyarországhoz az elnyomó diktatúrák évtizedei is csak lefojtani tudták, hamisítani próbálták, kiölni belőlünk azonban nem sikerült. Amikor nagyszüleink régi történeteit hallgattuk, szüleinktől olvasnivalót kértünk, tanárainkkal versekről beszélgettünk, barátainkkal a tábortűz körül énekeltünk, apránként, szinte észrevétlenül testesült meg bennünk is a hazánk iránt érzett szeretet. Amikor aztán mi választunk gyerekeinknek mesét az elalváshoz, mi visszük őket színházba, mi adunk könyvet a kezükbe, ösztönösen tovább is adjuk nekik ezt a drága örökséget. A ragaszkodás a szabad, független Magyarországhoz, a magyar nemzethez köt össze bennünket, magyarokat, generációról-generációra több, mint ezer esztendeje.

Ezt az olthatatlan szenvedélyt azok, akik kívülről néznek bennünket, sokszor értetlenül, mégis megbecsüléssel figyelik. S persze vannak, akik idejét múlt romantikának, vagy valami megtévedt ideológiának tekintik. Ha a magyar érdeket bölcsen, határozottan, „mindig magunkért, soha mások ellen” képviseljük, számíthatunk mások tiszteletére. Ahogy belőlünk is tiszteletet vált ki az, aki következetesen, bátran kiáll saját nemzete érdekeiért. 

Bennünket a történelem arra tanított meg, és nemzeti hőseink példájából is tudjuk, hogy mi soha nem téveszthetjük szem elől a haza érdekeit. A világot, az életet csak mi láthatjuk sajátosan magyar szemmel. 
Még szövetségeseinktől is hiába remélnénk, hogy ők a magyar érdekért küzdjenek meg. Azokról nem is beszélve, akikkel nem állunk szövetségben!  Amit viszont mindenkitől elvárhatunk – és el is várunk –, hogy öncélúan ne sértsük egymás érdekeit. S ha valami a nemzeti érdekkel nem ellentétes, miért ne támogathatnánk is a másikat?! Amikor pedig képesek vagyunk közösen szólni és cselekedni, azt tegyük meg! Ez a nemzetek közötti jó együttműködés és a jó szövetség alapja. Háborúban és békeidőben egyaránt. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Klebelsberg Kunó szerint “Egy nép csak azzal szerez jogot ahhoz a földhöz, amely a hazája, ha azt halhatatlan művekkel magához, nemzeti géniuszához kapcsolja. A haza földjére ontott véren kívül a művek és alkotások azok, amelyek révén a nemzet magát a haza földjével elválaszthatatlanul jegyzi el.”
A legfőbb honvédő program elődeink számára a tettvágy és a magyar géniusz kibontakoztatása volt minden baj között is. Ma nekünk is ugyanez a programunk. 

Tisztelt Díjazottak, tisztelt Kitüntetettek!

Az Önök munkássága, teljesítménye a magyar elme, szellem és lélek dicsérete. Tudományos eredményeik, művészi alkotásaik, közéleti szolgálatuk mögött ott munkál a hazájuk iránt érzett hűséges szeretet. Büszkén tekintünk Önökre, és hálásak vagyunk azért, hogy szakmai rangot, hírnevet szereztek nem csak maguknak, családjaiknak, de nekünk, az egész magyar nemzetnek. 

És van megköszönnivalónk azoknak is, akik Önök mellett, Önök mögött állnak. Az Önöket útjukra indító szülőknek, a támogató és sokat tűrő társaknak, a megértő gyerekeknek. Rájuk is hálával tekintünk, hiszen az ő segítségük nélkül aligha lenne Önök mögött ilyen teljesítmény. Köszönjük!

A család gyerekeink első iskolája. Ha vigyázunk legnagyobb kincsünkre, a gyermekre, ha a családokat képessé tesszük az otthon melegének megteremtésére és fenntartására, máris adott a legelső “műhely”, mely új géniuszokat indít majd el a világ meghódítására.

Tisztelt Díjazottak, Kitüntetettek!

Kéréssel is fordulok Önökhöz. Kérem, hogy tekintélyüket és lehetőségeiket használják a magyar jövő érdekében. Hogy ma is, holnap is megszülethessenek nálunk azok a nagy magyar teljesítmények, melyekkel Széchenyi, Petőfi, Jókai, a magyar tudósok és kultúra teremtők örökségét adjuk tovább és újítjuk meg.  Amikor Önök a szellemi és anyagi javakat gyarapítják, kérem, figyeljenek az utánunk jövő generáció, a gyermekeink lelki növekedésére is, és szolgáljanak nekik is azzal, amit létrehoznak.

Olyan időket élünk, amikor a személyes, a családi és nemzeti önazonosság együttes megőrzése és megújítása, az időtálló értékek néven nevezése és megtartása jelenthetik nemcsak a mentőövet a körülöttünk tomboló viharok közepette, hanem ezek a gyarapodás zálogai is. A világban körülöttünk a harsány magabiztosság igyekszik elfedni a tanácstalanságot, a félelmet a jövőtől. Hiányoznak a kapaszkodók. Mi, magyarok, építsünk arra, ami ezer éve megtart bennünket: a keresztény hitre, nemzetünk szeretetére. Ezek képesek változó korokban, bajban és győzelemben is kijelölni a magyarok útját. A múltunk nem múzeum, a jelenünk nem egy előzmények és következmények nélküli pillanat. Büszkeségünk mélyre nyúló gyökereinkre, kiművelt emberfőinkre nem öncélú magamutogatás, hanem a magyar jövő alapja és záloga.

Ez a hit és meggyőződés kössön össze bennünket 2023. március 15-én is!