Novák Katalin beszéde a Pannonhalma 800 ünnepségen

Excellenciás Nuncius Püspök és Főapát Urak, Eminenciás Metropolita Atya, tisztelt Tanárok, Hölgyeim és Uraim, és mindenekelőtt kedves Diákok! 

Köszönöm a meghívást, megtisztel, hogy Önökkel együtt ünnepelhetek ma. Minden alkalommal örömmel tölt el az, hogy Pannonhalmára jöhetek.

A Magyar Királyság megszervezése még csak álom volt, amikor 996-ban Géza fejedelem kérésére Szent Asztrik Magyarországra jött, és Szent Márton hegyén az első magyar bencés kolostor valósággá lett. Asztrik Pannonhalma első apátja, a születendő magyar állam első és bizonyosan rendkívül eredményes diplomatája volt. Szilveszter pápánál is sikerrel végezte küldetését, ő hozta el a koronát István király számára Rómából. 

A hegyre épült város, a hegyre épült templom és iskola messziről látható. Viszonyítási pont, ami irányt mutat. Monte Cassino, Melk, Pannonhalma bencés monostorai a keresztény Európa védőbástyái. Örök érvényű regulájuk, értékeik, hitük van. A miénk, magyaroké Pannónia szent hegye, Pannonhalma. 
Több mint tíz egymást követő évszázad magyar történelme sűrűsödik össze e helyen. Különösen legfőbb épületében, az idén 800 esztendeje felszentelt bazilikában. 

Államalapítónk arra kérte a bencés szerzeteseket, hogy minden időben imádkozzanak az ország fennmaradásáért. Kérését megtartották, és megtartják azóta is. 
A bencések nem rombolják a világot, hanem építik. Gyógyítják a környezetüket, és nem mérgezik. Nem zűrzavart keltenek, hanem harmóniát. Nem a rendetlenséget, hanem a rendet vigyázzák, nevelnek, és nem züllesztenek. Cselekedetük jótékony, és nem kártékony. Felelőtlenség helyett a felelősségre intenek. 
A földet pedig nem megszerezni akarják, hanem termékennyé tenni. Mindez talán egyszerűnek tűnik, de mindannyian tudjuk, nem az.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A hegyre épült város, az élő keresztény lelkiség reményt ad mindannyiunknak. Reményt, mert soha nem tudták elpusztítani. Hitét soha nem veszítette el, nemzetét soha nem tagadta meg. 

Az ezer év alatt túlélt tatárjárást, törökdúlást, tűzvészt és világégést. Újjászületett a rendet feloszlató kalapos király uralkodása után. Jelentett menedéket gyermekek és nők sokaságának a II. világháború pusztítása közepette. A világ igaza díjas Krizosztom atya a náci terror idején zsidók és szökött katonák életét mentette. A kommunista egyházüldözéskor Pannonhalma a feloszlatott szerzetesrendek, papok és barátok befogadó otthona lett. A bencés gimnázium 1950 után is a hit bástyájaként állt fenn, egyike lett annak a nyolc katolikus középiskolának, amely a kommunizmus éveiben is tovább működött Magyarországon. Az atyák átélték a padlássöprés és megfélemlítés idejét és az 1957-es razziát, amikor a forradalom után három szovjet tankkal érkeztek a pufajkások, hogy megmotozzák a diákokat, majd félholtra verték Söveges Dávid igazgató atyát. Pannonhalma ezen keserves időszakokon is mindig túljutott.

Megőrizte hagyományait, bővítette és megújította környezetét, és egy percig sem feledte el keresztény küldetését. Immár több mint ezer éves a monostora, 800 éves a bazilikája, és bő 200 esztendős az iskolája. 
Magyarországnak szüksége van Pannonhalmára, a hegyre, amely az ég felé emel.

Tisztelt ünneplő Bencés Közösség.

Amikor azt kérdezzük, hogy mit is jelent a magyar nemzetnek Pannonhalma, akkor ne feledjük, mit mondott II. János Pál pápa 1996 őszén ezen a helyen, idézem: „Történelmetek kezdetei abba a korba nyúlnak vissza, amelyben a keresztény kelet és nyugat még osztatlan volt. A ti gyökereitek ebbe az áldott korszakba nyúlnak vissza. Olyan múlt ez, amely kötelez benneteket és feladatot ad, ugyanakkor azonban jövőtök biztosítéka is.” 
Szavai most sem lehetnének igazabbak, mint akkor. 

Pannonhalma magasságából ezeréves történetének fényében tisztán látjuk azt, ami országunkban szépség, nemzetünkben érték, a kereszténységben egység. Pannonhalma a magyar oktatás bölcsője. Az itt folyó nevelés ma is inspirációt jelenthet, és inspirációt is kell, hogy jelentsen az egész magyar iskolarendszer számára. Itt egységben van a tudás és a hit. Egységben a versenyképesség és az erkölcsi nevelés. Ezek egymást erősítik, és nem gyengítik. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden itt dolgozó pedagógusnak és nevelőtanárnak. 

2019. április 15. este szívbemarkoló képeket láthattunk Párizsból. Láttuk az égő Notre Dame-nak a képeit, amelyek mindannyiunkat sokkoltak. Adjunk most hálát azért, hogy az éppen ugyanannyi idős bazilika, amennyi a Notre Dame, áll. Áll, és nem lerombolva, leégve, hanem megszépülve, bővülve áll itt a környezete, és állnak a 800 éves falak. 

Mondjunk hálát azért, hogy mi megerősödve és nem meggyengülve állhatunk itt, hogy mi az épülés, és nem a leépülés tanúi lehetünk. És adjunk hálát azért is, hogy a 800 éves falak számunkra tiszteletet parancsolnak, önvizsgálatra késztetnek és az imádság helyéül szolgálhatnak. 

Ora et labora! szól a bencések jelmondata orando et laborando, olvashatjuk a Debreceni Református Kollégium homlokzatán. Hogyha megtartjuk a sorrendet, ora et labora, orando et laborando, és először mindig az imádság van a munka előtt, akkor megtaláljuk a munkánk értelmét is. Én magam is ezt tartom irányadónak a saját munkámra vonatkozóan. Ha az imádságban keresem az iránymutatást, akkor bízhatok abban, hogy a munkámnak is lesz eredménye. 

Engedjék meg, hogy egy kicsit személyesebben is szóljak Önökhöz. Édesanya vagyok, három gyermeknek az édesanyja. 15, 17 és 20 éves gyermekeket nevelünk a férjemmel. Sokszor gondolkodtam azon, milyen nehéz lehet egy szülőnek, egy édesanyának egy ilyen iskolába, vagy akár azt mondhatom, hogy a pannonhalmi bencésekhez adni a gyermekét. Milyen nehéz lehet ezt a döntést meghozni, és egyben talán milyen felemelő döntés is, én inkább a nehézséget láttam ebben. Sok bencést ismerek, sőt most derül ki, hogy milyen sokat igazán, mert a mai alkalomra egyre inkább előkerültek azok, akikről nem is tudtam, hogy bencés diákok, de mindenképp szerettek volna itt lenni a környezetemből. A bencéseken keresztül kezdtem megérteni azt, hogy mégis miért lehet a végén ezt a döntést édesanyaként is meghozni, hogy miért érezheti valaki annak az értelmét, hogy ideadja a gyermekét, és engedi, hogy itt neveljék. Kértem olyanokat, akik ide jártak a bencésekhez, hogy ők is mondják el, nekik mit adott ez az iskola, és köszönöm, hogy megosztották velem a gondolataikat, sokat segítettek a mai napra való készülésben. 

Aztán az internetet is segítségül hívtam, és ott találkoztam egy búcsúzó diáknak a ballagási beszédével, őt Bodnár Lászlónak hívják. Önök bizonyára ismerik, én csak az interneten található beszédéből ismertem meg az ő nevét. És amikor ennek a végzős diáknak meghallgattam a tízperces beszédét, amit azoknak is ajánlok, akik esetleg még nem találkoztak vele, akkor értettem meg igazán, hogy miért is jó az, hogyha ideadja egy édesanya és egy édesapa a gyermekét. Úgy kezdte a beszédét, hogy nem szerettem Pannonhalmát. És aztán elmondja tíz percben, hogy mi az, ami őt gyermekből fiatal felnőtté tette, hogy mi az, ami miatt ő most a bencés jelvényt olyan büszkén viseli a zakója hajtókáján, és megértettem azt, hogy ez az iskola valóban képes felkészíteni az életre, hogy valóban büszkék és hálásak lehetnek azok a szülők, akiknek a gyermekei ide jártak és itt kaptak iránymutatást. Ahogy Bodnár Lászlót hallgattam, és rajta keresztül a bencés diákokat, megérintett az a tisztelet, az az érzékenység, az a bölcsesség és az a választékos magyar nyelv, amellyel szavakba öntötte gondolatait, és ezért is szeretném megköszönni mindazoknak, akik Bodnár Lászlónak és a Bodnár Lászlóknak a nevelésében itt Pannonhalmán részt vesznek.

A bencés diákok egyike, Vizi E. Szilveszter is segített nekem a felkészülésben. Professzor urat egy más alkalomhoz kapcsolva szeretném ide idézni. Amikor a köztársasági elnöki beiktatásom napja volt, akkor Balogh Zoltán püspök úr segítségével egy ökumenikus istentiszteleten indítottuk a napot. Szerettem volna, hogyha ilyen formában kapok segítséget ahhoz, hogy a tisztségemet elkezdjem viselni. És ezen az ökumenikus istentiszteleten, a Kálvin téren Vizi E. professzor úr a következőt kérte imájában, hogy a történelem nehéz óráiban Európa védőszentjének, Szent Benedeknek a támogatását is élvezhesse a köztársasági elnök. 

Tegnap jöttem haza Brüsszelből egy háromnapos látogatásról, ahol nagykövet úrral együtt nagyon tartalmas programon vehettem részt, többek között egy audiencián Fülöp királynál, a belgák királyánál. Miközben beszélgettünk a másfél óra alatt, amíg négyszemközt ültünk a királyi audiencián Fülöp királlyal, szó volt a kereszténységről is, és szó volt arról is, hogy ő bizony járt Pannonhalmán, sőt még táncolt is Pannonhalmán azokban a termekben, ahol később mi is találkozni fogunk, és talán közösen étkezni is. És aztán Brüsszelben este, amikor a 2004 után odavándorolt vagy odatelepült vagy munka miatt oda kimenni kényszerült magyar emberek közösségével találkoztam, akkor odalépett hozzám egy hölgy. Átadott nekem egy csokor igéskártyát, és azt mondta, hogy ő csak azért van itt, mert az ő közössége szeretne rajta keresztül is biztosítani engem arról, hogy minden nap imádkoznak értem, és minden nap imádkoznak azért, hogy bölcs döntéseket hozhassak. Vizi E. professzor úr imádsága, ezeknek a Brüsszelben élő magyar keresztényeknek az imádsága ad minden nap erőt ahhoz, hogy azt a munkát végezhessem, amit végzek, és én abban bízom, hogy az egymásért elmondott imáink segítenek bennünket abban, hogy ki-ki a saját feladatát tisztességgel, becsülettel és az Úristentől kapott bölcsességgel végezhesse el, ez a legnagyobb segítség, amit kaphatunk. 

És ha már az egymásért mondott imák, Szentatya, Ferenc pápa úgy búcsúzik mindenkitől, hogy arra kéri, imádkozzon érte. Ő is úgy érzi, hogy ez a legtöbb, amit tehetünk. Én azért az imádság mellett, amikor itt járt Magyarországon, valami fizikai táplálékot is szerettem volna neki adni, ezért a nagymamámtól tanult recept alapján stanglit sütöttem Ferenc pápának, és azzal búcsúztattam, amikor a repülőtéren volt még alkalmunk utoljára találkozni Magyarországon. És most, amikor értesültem arról, hogy a bencés diákok a sütivásáron, ami a mai alkalmat követi majd egy református drogmisszió számára gyűjtenek adományokat, akkor úgy gondoltam, hogy ezzel ehhez én is a pápának is sütött stanglival fogok hozzájárulni, úgyhogy ezt is elhoztam ma Önöknek – a gondolatok mellé egy kis fizikai táplálékot. Arra is kérem a fiatalokat, hogyha majd együtt leszünk, mert ezután lesz alkalmam együtt lenni az itt tanuló diákokkal, akkor emlékeztessenek arra, hogy egy bee-real-t is készítsünk közösen, mert megőriztem tegnapról az alkalmat, hogy elkészíthessem. Aki esetleg ezt most nem értette, az bocsássa meg nekünk ezt a közös pontot. 

Köszönöm, hogy meghívtak, köszönöm, hogy együtt lehetünk, és köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk és köszönöm, hogy együtt kérhetjük az Úristent, hogy adja meg nekünk a béke, az együttérzés és a bátorság ajándékát, mert mindannyian tudjuk, hogy övé az ország, övé a hatalom, és övé a dicsőség. 

Ezzel a "Bazilika 800 emlékévet" hivatalosan is megnyitom. 

Köszönöm, hogy meghallgattak.