Dr. Sulyok Tamás köszöntője az Alkotmánybíróság megalapításának 35. évfordulója alkalmából

Tisztelt Házelnök Úr! 

Tisztelt Elnök Úr! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm mindannyiukat az Alkotmánybíróság megalapításának 35. évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Örömmel és számomra kedves emlékek sokaságát magamban őrizve érkeztem a rendezvényre, hogy köszöntsem Önöket, és megosszam néhány gondolatomat arról a különleges testületről, amelynek magam is tagja, majd elnöke lehettem. 

Az idei konferencia egyben egyfajta kárpótlást is jelent számomra, hiszen öt évvel ezelőtt már javában vártuk az Alkotmánybíróság létrejöttének 30. évfordulójára tervezett konferenciát, amikor a világjárvány közbeszólt. A mostani jubileum ezáltal sokunk számára még hangsúlyosabb, mert a korábban elmaradt esemény hiányát is részben pótolja. 

Az Alkotmánybíróság 35 évvel ezelőtti megalapítása Magyarország történetében a jogállamiság győzelmének ünnepe lett. A jogállamiságé, amelyet romjaiból emelt magasba ez a taláros testület, amelynek küldetéséről, feladatairól és lehetőségeiről az évforduló kapcsán ma tanácskozunk. De hogyan is kezdődött? Mi is történt 1990 január elsején? 

Az új nemzeti intézmény a rendszerváltás idején elsőként, még a szabad országgyűlési választások előtt jött létre, nyugat - európai minták alapján. Nem kevesebbre volt hivatott, mint arra, hogy a kiépülő jogállamiság állandó garanciája, egyfajta lelkiismerete legyen. Őrizze meg, és biztosítsa a jog uralmát a jogalkotás felett. Ezzel irányt mutatott mindahhoz, ami Magyarországra várt. A demokratikus jogrendszer kiépítése az Alkotmánybíróság nélkül hazánkban aligha lett volna kivitelezhető és értelmezhető. 

A rendszerváltás kora a magyar jogtörténet mozgalmas és a magyar nemzet fontos identitástisztázó évei voltak. A szovjet tankokra támaszkodó kommunista diktatúra végnapjai. Azonban távolra kellett tekinteni ahhoz, hogy a jogállamiság erkölcsi alapjai feltáruljanak. Éleslátás szükségeltetett ahhoz, hogy a történelmi alkotmányunk elemeit újra fel tudjuk eleveníteni, hogy szilárd alapokon egy új jogrend épülhessen ki. A diktatúra évtizedeiben töltött idő rettenetesen hosszú volt ahhoz, hogy a szabad világ körülményei, a jogbiztonságba vetett bizalom újszerűsége és a jogalanyok értő és precíz jogértelmezése ne egy ismeretlenbe való ugrásnak tűnjön. Az Alkotmánybíróságra így nagyon fontos szerep hárult. 

Szakmai munkájának fókuszában az első évtizedben az állt, hogy bontsa le a rendszerváltás idején a magyar jogrendben még nagy számban fellelhető alkotmányellenes zárványokat, a jogállamisággal összeférhetetlen még meglevő jogszabályokat. A taláros testület ezen igen intenzív korszakában a jogalkotó feletti normakontroll játszott központi szerepet, elsősorban az absztrakt utólagos normakontroll formájában. Tevékenységén keresztül azonban egy további magasztos küldetést is teljesített. 

Az Alkotmánybíróság Elől járt abban, hogy reprezentálja az ország számára a jogállamiság értékének súlyát és kikezdhetetlenségét. Az alapvetés, Magyarország új alkotmányának megszületése, a szükséges parlamenti többség híján egészen 2011 tavaszáig váratott magára. A törlesztendő régi adósságunk beteljesüléséig még bő két évtizeden át hordoztuk magunkkal a megörökölt 1949. évi alkotmányt, amelyre rávetült annak sötét múltja. Az 1949. évi XX. törvény eredeti szövegét ugyanis jószerével a korábbi szovjet minta fordításaként adták ki. Ez alapjaiban ellenkezett a jogállamisággal, és szembement az ezeréves magyar jogfejlődéssel is. A fokozatos módosításokkal csak toldozták-foldozták. Szövege a rendszerváltás idején ugyan nagy ütemben átalakult. Valójában már csak kiadásának évszáma és a Magyarország fővárosa: Budapest, maradt meg az eredeti szövegkörnyezetből. De szerkezetében, történetiségében mégis magában hordozta a rossz emlékeket. Olyan volt, mint egy régi KGST autó beépített új nyugati motorral, átcserélt üléshuzatokkal, új kerekekkel. Működött, de nem éreztük teljesen magunkénak. 

Végül 2011 áprilisában a meglévő országgyűlési felhatalmazás alapján megszületett az új Alaptörvény, amely tiszta keretbe foglalta a nemzet legfőbb értékeit, hitvallását, alkotmányos és nemzeti identitásunk gerincét. Az Alaptörvény elfogadásával Európa legújabb alkotmánya született meg. „Védelmének legfőbb szerve” pedig az Alkotmánybíróság. 

Az Alaptörvény által a magyar alkotmánybíráskodás – német példa alapján - a lehető legszélesebb hatáskörökre tett szert elsősorban az individuális alapjogvédelem terén. Az Alaptörvény elfogadásával a hazai Alkotmánybíróság alapjogvédelmi eszköztára jelentősen kibővült. A testület immár nem csak utólagos illetve előzetes absztrakt vagy konkrét normakontrollt gyakorolhat, hanem ezeken túl a bírói jogértelmezés és jogalkalmazás alkotmányellenességét is vizsgálhatja, és az Alaptörvény-ellenesen alkalmazott vagy értelmezett jogerős bírói döntést a jogkereső fél indítványa alapján megsemmisíti. Németországban mindez már 1946 óta jól működik, mi pedig őket követve, több közép-európai ország után – üdvözlendően – szintén meghonosítottuk az alkotmányjogi panaszoknak az individuális alapjogokat legteljesebben védő rendszerét. 

Az Alkotmánybíróság egyedi döntései ekként a bírói döntéseken keresztül az egész jogrendszerre közvetlenül, a napi jogalkalmazás szintjén kihatnak. A bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatával egy új dimenzió nyílt meg a testület előtt, és ezt sikeresen gyakorolja és alkalmazza valamennyi jogág vonatkozásában. 

Maga az Alkotmánybíróság szervezete is tovább erősödött, létszáma 11-ről 15 főre emelkedett, a bírák hivatali idejét 12 évre növelték, és az újraválaszthatóságukat eltörölték. A testület elnökét az Országgyűlés az összes képviselő kétharmadának szavazatával közvetlenül választja. Mindezek a függetlenség és hatékonyság biztosítékai egyszerre. 

Megváltozott alapjogvédelmi potenciálja és az európai jogi kollíziós kérdésekben adott megoldásai a magyar testületet már a 2010-es évek végére az Európai Unió mértékadó alkotmánybíróságainak sorába emelte. Olyan nemzeti intézménnyé vált, amely intenzív párbeszédet folytat más tagállami alkotmánybírósági fórumokkal az Európai Unió Bíróságával. Amint a Német AB PSPP döntéséből is látszik, ez utóbbi elengedhetetlen annak megakadályozásában, hogy az unió bíróságának döntései tagállami alkotmányos kontroll hiányában önkényessé váljanak. 

Gondolataim megosztásával csak szemezgetni igyekeztem a magyar Alkotmánybíróság széleskörű feladatai közül, amelyet 35 éve eredményesen végez a megállás nélkül változó környezetben. A testület nemes céljaihoz méltóan sikeresen őrködik az alkotmányos rend felett, biztosítja az alapvető jogokat, a hatalom végső korlátjaként pedig megóvja a demokratikus jogállamot. A nemzet Alaptörvényébe írt értékeit képviseli és oltalmazza. Irányt mutat és gátat szab az újabb kihívásokkal szemben, amelyek a technológia robbanásszerű átalakulása következtében szélsőséges ideológiák terjedésével érik a társadalmunkat, jogrendszerünket. 

Az Alkotmánybíróság nemcsak a legmagasabb szintű nemzeti intézmények egyike, de olyan független bírói testület is, amely minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor az Alkotmánybíróság épületébe lépek, vagy csak magára az intézményre gondolok, mindig egy kicsit hazatérek, hazatekintek. De talán ez nem csak velem van így. Lélekben minden jogvégzett ember és minden jogalkalmazó állampolgár érezhet így, hiszen a jog uralmának és elsődlegességének ez a hely a legerősebb bástyája, ez a testület a legfőbb védelmezője. 

Amíg jog van, nincs diktatúra és nincs önkény. Ahol a jogszabályok érvényesülnek, ott rendezettség és következetesség uralkodik. Ahol a jog él, az erkölcsnek és erényeknek érvényre jutása előtt nyitva állnak a kapuk. „Haza csak ott van, hol jog is van” – vallotta a haza szabadságáért életét adó költőnk, Petőfi Sándor. Álma ma valóság. 

A mi hazánk „független, demokratikus jogállam.” És ezt az Alkotmánybíróságunknak is köszönhetjük. 

Isten éltesse és őrizze meg Magyarország Alkotmánybíróságát!