Novák Katalin a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki Wolfgang Schäublét, a Bundestag volt elnökét

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves dr. Wolfgang Schäuble!

Megszoktuk, hogy a nemzetközi térben kevés barátunk van. Bizonyos szempontból ez a magyar identitás része: egyedül lenni Európa közepén nyelvileg, kulturálisan és sokszor politikailag is. 
Éppen ezért is különösen fontosak számunkra azok a barátok, akik - ha nem is értenek bennünket mindig, de - „auf Augenhöhe” folytatják le velünk a vitákat. Azok a barátok, akikkel tiszteljük egymást, és akik nem tudják elképzelni nélkülünk Európa jövőjét. Wolfgang Schäubléban ezt a barátot tiszteljük évtizedek óta a mai napig. 

Tisztelt Ünneplők!

Kevesebb mint egy hónap telt el azóta, hogy átvettem a Magyar Köztársaság elnöki tisztségét. Én vagyok a legfiatalabb és az egyetlen női államfő is. 
Most itt vagyok, hogy találkozzam az Önök vezetőivel, és együtt ünnepeljünk egy igazán tiszteletre méltó államférfit.
Itt vagyok Berlinben, a városban, ahová évente többször is ellátogatok, és ahová nemcsak a kötelességem hív, hanem a magyarok és németek között régóta fennálló barátság is. 
Beiktatásomkor azt ígértem a magyar embereknek, hogy számíthatnak rám, ha a nemzetközi világban zárt vagy becsukottnak tűnő ajtókat kell kinyitni. 
Jó ma Wolfgang Schäuble személyében egy olyan embert köszönteni, akinek sosem volt előttünk becsukva az ajtaja. 
Tudom, hogy kevesen ismerik a viharos magyar történelmet, kevesen értik a sajátos magyaros észjárást. Nem értik, hogyan ehetjük magában a szalonnát, mákkal a tésztát, főzhetünk a létező összes gyümölcsből pálinkát. De aki belekóstolt már a magyar konyha remekeibe, azt ez az ízvilág könnyen rabul ejti. 
Azért vagyunk ma itt, hogy megköszönjük a barátságot, a vitakészséget, a megértés szándékát és azt a következetességet, amit nemcsak a német-magyar kapcsolatokban képvisel, hanem az élet minden területén mint evangélikus keresztény, mint férj és családapa, mint a német közélet megkerülhetetlen szereplője. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Wolfgang Schäuble megtanította Európának, így nekünk is, hogy szigorú költségvetési fegyelem mellett sem kell lemondanunk az ország számára legfontosabb célok megvalósításáról. Jelentem, mi nemcsak megértettük és megtanultuk a leckét, de be is bizonyítottuk, hogy a Schäuble-tézis a gyakorlatban is működik. 
2010-től szinte kilátástalan gazdasági helyzetből kellett kilábalnunk, csökkentve az államadósságot, visszafizetve a nemzetközi hiteleket, mérsékelve az önkormányzatok és a családok eladósodottságát, rendbe téve a költségvetési politikát. Mindezt nem adóemeléseken keresztül, hanem tíz év alatt egymillió új munkahely teremtésével, a munkát terhelő adók csökkentésével, beruházások ösztönzésével értük el. 
A gazdasági versenyképesség, a csökkenő munkanélküliség és dinamikusan növekvő GDP fontosak, de mit sem érnek, ha időközben elfogyunk. Ma Európában egyetlen olyan ország sincs, amely képes demográfiai értelemben önerőből fenntartani magát. A fiatalok több gyermekre vágynak, mint ahány végül megszületik. Magyarországon 2010 óta a családokat helyezzük a középpontba. A GDP 6,2-%-át fordítjuk családtámogatásra, segítjük az otthonteremtést, a munkahelyi és családi kötelezettségek összeegyeztetését, a nők és férfiak közös családi feladatvállalását. Nyolc évig feleltem a magyar családpolitika alakításáért, ez továbbra is szívügyem, így bizonyára megértik, ha néhány magyarországi eredménnyel is elbüszkélkedem. Nálunk nőtt legjobban a házasságkötések száma egész Európában, így, ha a fociban nem is, házasodásban Európa-bajnokok vagyunk. 
Felére csökkent az abortuszok száma, egyre kevesebb a válás, nő a gyermekvállalási kedv.
Itt is igaz tehát a Schäuble-tézis: a szigorú költségvetési politika nem jelentheti a legfontosabb célokról való lemondást. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hálásak vagyunk Wolfgang Schäublénak azért, mert tudja – és nemcsak tudja, el is mondja: közös a felelősségünk Európáért – Berlinben, Párizsban – Varsóban és Budapesten is. Ezt a felelősséget azonban csak akkor tudjuk komolyan venni, ha képesek vagyunk egymás fejével gondolkodni. 

Egyetértek Önnel: itt az ideje, hogy a magyar költők új metaforákat keressenek hazájuk helyzetének jellemzésére, Magyarország nem kelet és nyugat között ingázó kompország, hanem szilárd helye van Európa közepén. Magyarország nem komp, hanem híd. Személyesen pedig vallom, hogy Európa nincs Magyarország nélkül, de Magyarország sincs Európa nélkül. Ahogy Németország nélkül sincs Európa, és Németország sincs Európa nélkül. A mi közös jövőnk Európában van. A közös célunk pedig az, hogy béke legyen. Hiszen a békevágy miatt jött létre az Európai Közösség, és a béke lehet a közös európai jövő garanciája. 
Nekünk a béke a legfontosabb célunk, mi, magyarok békét akarunk Magyarországon és a szomszédos országokban is. A békét akarjuk megnyerni, nem a háborút! 
Most - a hatodik szankciós csomagban való megállapodás után - meg kell nézni, milyen lesz ezeknek a döntéseknek a valódi hatása, és elsősorban a béketeremtésre kell koncentrálnunk, nem azon gondolkodnunk, hogy a szankciós politikában lépjünk-e tovább.
Nekünk, németeknek és magyaroknak nem ideológiai vitákat kell vívnunk egymással, hanem együtt kell megnyernünk a gazdasági befektetések versenyét. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Fontosak és helyesek azok a viták, amelyek európai közösségünk jövőjéről szólnak. 
Mi, magyarok olyan emberek vagyunk, akik tudják, hogy mit akarnak, kiállnak az igazukért, és nem bírják a birodalmi elnyomást. Élünk a jogainkkal – még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik, tiszteljük az ellenfeleinket, tartjuk a szavunkat, a barátaink pedig mindig számíthatnak ránk. Mi nem változtunk, ma is ugyanazok a magyarok vagyunk, akik ’48-ban, ’56-ban és 33 évvel ezelőtt küzdöttek a szabadságukért. Nekünk, magyaroknak nagy szerencsénk, hogy Wolfgang Schäuble sem változott.

Schäuble úr azok közé tartozik, akik nemhogy nem változtak, de rólunk is képesek elhinni, hogy mi sem. Jobban megfogalmazni sem lehet, mint ahogyan ezt egy interjújában tette: „Németországnak és Európa régi uniós országainak is kölcsönös tisztelettel kell az új tagországokhoz viszonyulni, úgy kell fellépni, hogy a másik félnek legalább olyan jó érvei vannak és ugyanúgy igaza lehet, mint nekünk. Vagyis egyenrangú partnerként.”
Avval a mondatával is egyetértünk, hogy „aki az európai egységet a nemzeti identitás iránti igénnyel szemben megpróbálja kijátszani, nem erősíti, hanem gyengíti Európát”. 
Az ember lényegéből fakad, hogy elsősorban saját családjához, hazájához képes kötődni igazán. Európa pedig csak akkor lehet erős, ha az emberek megtanulnak bízni benne. 
Wolfgang Schäuble olyan államférfi, akit idézni fognak még a német-magyar barátsági szerződés 100 éves évfordulóján is. És nem is kívánhatunk magunknak mást, mint hogy mindig olyan vezetői legyenek a két országnak, akik ezt a megközelítést tartják irányadónak.  
Nem kell feladnunk identitásunkat ahhoz, hogy bizonyos kérdésekben össze tudjunk fogni és közös megoldásokat találjunk. Hithű református keresztényként azt vallom, hogy nem akkor tudom azokat is képviselni, akiknek más a hite, ha leveszem a nyakamból a keresztet, hanem ha a szívemhez szorítom, és a hitemből merítek erőt.  Végső soron azért is tartozunk köszönettel Wolfgang Schäublénak, hogy gyakorlatiassága, tisztessége, realizmusa segít visszaadni a bizalmunkat az európai álom megvalósíthatóságában. 

Tisztelt Ünneplők!

Mivel sok magyar barátunk van ma velünk, néhány mondatot kiemelnék az anyanyelvemen is. 
Magyarország nem kelet és nyugat között ingázó kompország, hanem szilárd helye van Európa közepén. Európa nincs Magyarország nélkül, de Magyarország sincs Európa nélkül, ahogy Németország nélkül sincs Európa, és Németország sincs Európa nélkül. A mi közös jövőnk Európában van, a közös célunk pedig az, hogy béke legyen. Hiszen a békevágy miatt jött létre az Európai Közösség, és a béke lehet a közös európai jövő garanciája. 
Most - a hatodik szankciós csomagban való megállapodás után - elsősorban a béketeremtésre kell koncentrálnunk, nem azon gondolkodnunk, hogy a szankciós politikában lépjünk-e tovább. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy jelentősége van számomra, hogy a mai reggelt a berlini imareggelin kezdhettem. Együtt imádkoztunk a békéért és azért, hogy mindig tudjuk a tekintetünket az égre emelni, szívünket egymás felé fordítani és „auf Augenhöhe” beszélni egymással – nem kifelejtve a legfontosabb résztvevőt, inkább együtt bízva benne.

Mert Istené az ország, a hatalom és a dicsőség. S ezt nekünk sohasem szabad elfelejtenünk.

Önnek, Schäuble úr, jó egészséget, sok erőt feladatai elvégzéséhez és Isten áldását kívánom!