Novák Katalin beszéde a Gemma-központ megnyitóján – Szeged, 2022. augusztus 31.

23 évvel ezelőtt született egy kislány. Nagyon örültek neki, a szülei nagyon várták már, hogy a bátyja mellé ő is megszülessen a családba. Figyelték, nézték, hogy hogyan fejlődik, és aztán azt látták, hogy nem úgy emeli a fejét, mint ahogy kellene, nem fordul meg, nem úgy fejlődik, ahogy ez meg van írva a kisbabákról szóló könyvekben.

Zsófi megkapta a diagnózist 23 évvel ezelőtt, hogy ő nem fog soha beszélni, nem fog soha járni. Ez az, amire számíthatnak majd a szülei. Akkor az édesanyját és az édesapját nagyon sokan megkérdezték, hogy miért nem adjátok egy intézetbe? Hogy fogjátok ezt bírni? Rá fog menni a családotok. Tönkre fog menni a nagyobbik testvérnek - aki teljesen egészséges - az élete is. Ne vállaljátok ezt! 

Zsófi ma 23 éves, és a szülei igent mondtak rá, igent mondtak rá nemcsak akkor, amikor megfogant, nemcsak akkor, amikor megszületett, hanem akkor is, amikor megkapták ezt a nehezen megemészthető diagnózist. Az életük sok küzdelemmel jár nap mint nap, ahogy az önöké is, akik itt ma együtt vannak velünk. Kialakították azt a kifejezést is, hogy „zsófizunk”, amiben benne van a sok küzdelem, a sok fájdalom és a sok szépség és a sok mosoly. 

Kik vannak ma itt velünk? Főtisztelendő püspök atya, kedves Ágnes, kedves szülők, kedves gyerekek. Itt vannak ma velünk azok a szülők, akik Zsófi szüleihez hasonlóan igent mondtak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem igent mondanak a mai nap is ezerszer, százezerszer, hiszen igent mondanunk nem egyszer kell akkor, amikor nagy elhatározásokat teszünk. Nem egyszer mondunk igent a házastársunkra, hanem minden nap újra és újra, és nem egyszer mondunk igent a gyermekünkre, hanem minden nap meg kell erősítenünk ezt az igent. 

Itt vannak velünk tehát azok a szülők, akik mertek, és elég erősek voltak ahhoz, hogy igent mondjanak. És igent mondanak ma is nap mint nap. 

Itt vannak velünk olyan nevelőszülők, akik olyan gyermekeket nevelnek, akiknek a szülei ezt az igent nem tudták kimondani. Vagy kimondták először, de aztán elbizonytalanodtak, és feladták ezt a küzdelmet. És ezek a nevelőszülők most azok, akik az igeneket kimondják a vér szerinti szülők helyett, és nevelik a gyermekeket. 

Itt vannak velünk a pedagógusok, a segítők, mindazok, akik itt dolgoznak a Gemmában az önkéntesekkel együtt, akik segítenek abban, hogy az igent könnyebb legyen kimondani nap mint nap. 

Itt van velünk püspök atya, aki személyesen is az első perctől felkarolta a Gemmát és sokat küzdött. Először csak azért, hogy néhány tízmillió forintot teremtsen elő, most pedig már egy fél milliárdos fejlesztésről beszélhetünk. Püspök atyának a személyes közbenjárására volt ehhez sokszor szükség. Magam is jól emlékszem erre. Nagyon hálásak lehetünk azért, hogy ő az első perctől kiállt a Gemma mellett. 

Itt vannak velünk olyan vállalkozók, akik megértették azt, hogy itt az ő pénzük jó helyen lesz, az ő segítségük gyarapodik, és ezért belenyúltak a zsebükbe, és önzetlenül segítettek és segítenek a mai napig. És mindig, amikor valami hiányzott, akkor volt kihez fordulni, hiszen így épülhetett fel ez a mostani új épület is. Itt vannak azok a vezetők, akik az ügy mellé álltak és segítettek, de nincsenek itt azok, akik nem segítettek. 

És itt van egy olyan vezető is, Péntek Imréné Ágnes, aki úgy karolta fel a Gemmát, hogy nemcsak megálmodta, hanem végre is hajtotta azt, amit megálmodott. Mert sokan álmodnak, sokan vannak az álmodozók, sokan vannak az álomépítők, de aztán azok, akik képesek építeni is azt, amit megálmodtak, azok igen kevesen. Amikor az álmodás és az építés egy személyben megvan valakiben, azaz aki képes arra, hogy a Gemmához hasonló központokat, csodákat megalkosson. Köszönjük szépen Ágnes, hogy számíthattunk rád, és hogy számíthatunk rád a jövőben is.

És itt vannak a gyerekek, a mai napnak a főszereplői. A gyerekek és a fiatalok, akikért ez a központ létrejött, akikért megépült a játszótér, és akik birtokba vehetik az évnyitót követően most már valóban hivatalosan is ezt a megújult, megszépült épületet, hiszen mindannyian azért vagyunk itt, mert nekik szeretnénk még biztonságosabb, még jobb körülményeket teremteni. 

Azok, akik ma itt vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy a betegség teher, de a gyermek ajándék. Minden gyermek ajándék. Minden gyermek ajándék, de a betegség olyan teher, amelyet önöknek kell elhordozni nap mint nap. 

Az alaptörvényünk kimondja, hogy az emberi életet a fogantatástól védelem illeti meg. Vegyük ezt komolyan, valóban védjük az emberi életet a fogantatás pillanatától, védjük ezt a megszületést követően is, és legyünk ott mindig minden emberi élet mellett. Akkor is, ha kevésbé látható az, hogy nem vagyunk tökéletesek, és akkor is, ha ez nyilvánvaló. Egyikünk sem tökéletes. Van, amikor ez nem annyira látszik. Van, amikor ez egy kissé jobban látszik, mint másoknál. 

Ott kell lennünk később is a megfogant és megszületett életek mellett, és én itt most három elemet emelnék ki. Egyrészt azt, hogy ma már az, hogy a gyermekek otthongondozási díjának köszönhetően legalább minimálbért kapnak azok, akik súlyosan beteg gyermekről gondoskodnak, talán segítség ahhoz képest, ami korábban volt. A szándék mindenképpen az, hogy az anyagi terheket valamelyest lehessen könnyíteni. 

Én bízom benne, hogy azok, akik voltak már Zánkán az Erzsébet táborban, egy óriási élménnyel gazdagodtak. Az Erzsébet tábor éppen arról szól, hogy a nyár igen hosszú, és tudjuk, hogy az Önök családjainál nem olyan egyszerű megoldani azt, hogy olyan helyre mehessenek el, amit anyagilag is megengedhetnek maguknak és ahol az egész család együtt lehet. Zánka ilyen hely, és fejünkbe vettük azt püspök atyával közösen, hogy mindig lehetőséget fogunk a jövőben is biztosítani arra, hogy Önök ott Zánkán legalább néhány napot eltölthessenek biztonságban, önfeledten, hogy egy picit könnyebb legyen az igent - kimondani ezeken a napokon legalább. 

Itt vannak ezek a maihoz hasonló fejlesztések, hiszen ezt a félmilliárd forintot is elő kellett teremteni és én hálás vagyok azért, hogy van félmilliárd forint arra, hogy a Gemma központ ma Magyarországon megnyílhasson. Fontos, hogy a jövőben is meglegyenek ezek a félmilliárd forintok. 

Ahogy Ágnes is említette, én negyedik alkalommal vagyok már együtt a Gemma közösséggel, valójában harmadszorra vagyok itt, és egyszer a Szegedi Színházban, amikor a jótékonysági est volt, akkor is ott lehettem. És azért vagyok itt nemcsak államtitkárként, miniszterként, hanem köztársasági elnökként is, mert köszönöm, hogy meghívtak, és mert szeretnék itt lenni. Mert szeretnék Onökkel együtt ünnepelni, mert szeretném megköszönni azt a közösséget, amely kialakult, és szeretném megköszönni azt, hogy önök a nehéz körülmények ellenére is mindig küzdöttek azért, hogy eggyel, kettővel, hárommal előre tudjanak lépni, és hogy a gyerekeket még jobb körülmények között tudják nevelni. Én tehát visszajáró vendég vagyok, és örömmel jövök majd a következő években is, ha lesz rá lehetőségem. 

Itt építők vannak. Olyan építők, akik talán tudják azt, hogy nem a maguk számára építenek. Az építésben néha az a nehéz, hogy nemcsak magunknak, hanem a jövő számára építünk. Lehet, hogy Önök közül sokan, akik itt voltak, cipekedtek, pakoltak, részt vettek fizikailag is az építkezésben, akár még az egészségük is károsodott abban, hogy olyan nagy terheket cipeltek, most nem is élvezhetik feltétlenül - akár a gyermekeiken keresztül - ennek az épületnek a lehetőségeit. Azonban tudniuk kell azt, hogy lesznek következő gyerekek, akik itt lesznek a Gemmában, és Önök az ő számukra is építkeztek már. Én azt szeretném, hogyha Zsófinak és a Zsófihoz hasonló 23 éveseknek és annál nagyobbaknak is lenne majd mindig olyan hely, ahol biztonságban lehetnek, hiszen a Zsófihoz hasonló gyermekekről nagyon sokáig kell gondoskodni, a 23 évesekről meg a 30 évesekről meg az 50 évesekről egyaránt. És én bízom benne, hogy ehhez is segítséget tudunk majd adni a jövőben. 

A betegség teher, a gyermek ajándék, a terhet mi elhordozni Önök helyett nem tudjuk, de itt lehetünk, és talán ez is segítséget tud nyújtani. 

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.