Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök köszöntője a Magyar Ügyvéd Napon

„A legjobb törvények, a legjobb bírói kar mellett is hiányos az igazságszolgáltatás, ha hiányzik egy magas szellemű, tekintélyes ügyvédi kar.”

Tisztelt Elnök Úr! 
Tisztelt Ügyvéd Asszonyok, Ügyvéd Urak!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm mindannyiukat Csemegi Károly gondolatával a Magyar Ügyvéd Napon.

Csemegi Károly, akit méltán tartunk a XIX. század egyik legnagyobb tudású magyar jogászának és aki pályája első szakaszában maga is ügyvéd volt, idézett megállapítását az ügyvédség szerepéről 1874-ben tette. Abban az évben, amikor az ügyvédi rendtartás tárgyában megalkotott 1874. évi XXXIV. törvénycikk megjelent, amelynek megszövegezésében igazságügyi államtitkárként maga is részt vett.

A törvénycikk megszületésével - 150 évvel ezelőtt - új korszak vette kezdetét az ügyvédség, és ezáltal az egész igazságszolgáltatás történetében. A rendtartás úgy rendelkezett, hogy a „magas szellemű tekintélyes ügyvédi kar” köteles kamarákba tömörülni. A létrejött területi kamarák megtestesítették a függetlenség védfalait, megerősítették a közbizalmat, és tovább növelték a szakmai tekintélyt. Megjelenésük még jobban láthatóvá és elérhetőbbé tette az ügyvédeket.

A magyar jogrendszer életében egy markáns történelmi fordulat kibontakozásának jeleit figyelhetjük meg ekkor. A védelemhez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, a jogorvoslathoz való jog valósággá érését. Mindenekelőtt a törvény előtti egyenlőség kirajzolódását, amely a feudális világból a demokratikus, jogállami világba vezetett. Mindehhez segítségül a jog uralmának pártfogóiként felsorakoztak a szaktudásukról számot adó ügyvédek, akik valamennyi állampolgár jogilag védett és jog által képviselhető érdekeinek védelmét választották hivatásul.
Az ügyvédség szerepének megerősödése, a kamarák megalapítása a jogállamiság jele. A kiegyezés évében az Osztrák Császárság a Staatsgrundgesetzben deklarálja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Ugyanaz az uralkodó, ugyanaz a Bécs, mint a Bach-korszakban és mint 1849. október 6-án. Ugyanaz a hatalom, mint amelyik az ügyvédséget a bíróságok felügyelete alatt tartotta, az ügyvédi gyakorlatot igazságügy-miniszteri engedélyhez kötötte, és az ügyvédek testületi szerveződésének szükségességét korábban lesöpörte az asztalról. Mégis minden megváltozott.

Az 1874-es fordulat a magyar jogrendszerben is bekövetkező nagy átalakulás lényeges lépése. Beilleszkedik abba a folyamatba, amely során különvált az igazságszolgáltatás és a közigazgatás, elhatárolódott egymástól az ügyvédség és a bírói kar. Az ügyvédi hivatás pedig az eseti perbeli képviseleti munkából elismert, önálló jogászi szakmává vált. A jogrendszer változásai, a jogállamiság kiépülésének lépései mögött azonban ott van a társadalom helyzetének átalakulása. Alávetett és jogaiban korlátozott embertömegekből állampolgárok lettek. 
Olyan polgárok, akik igénylik, és ki is harcolják a törvény előtti egyenlőséget. Ez volt az az alapjog, amely az egész jogrendszerünknek új fókuszt adott.

Ez volt az a jog, amelyet a ’48-as szabadságharc is zászlajára tűzött. Az, amelyet ott találunk március tizenötödikének diadalmas kiáltványában, a tizenkét pontban is.

Mit kíván a magyar nemzet? – kérdésére a tizenkét pont így felel: negyedik pont: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.” 
És a nyolcadik pont: „Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.” A nemzeti kiáltvány szövegének megfogalmazója Irinyi József volt, aki ügyvédi vizsgával bírt. Az egyenlőség abszolutizmussal és feudalizmussal szembenálló szabadságharcos éthosza annyira erőteljesen ragadta magával a márciusi ifjakat és Irinyit, hogy a tizenkét pont nyomtatványán alul is ez szerepel: Egyenlőség! Szabadság! Testvériség!, a  közismert és áhított „Liberté, Égalité, Fraternité” jelszavak eredeti sorrendjét is felcserélve.

A korszak, amely a nemzet szabadságáért küzdött, egyszerre vívott harcot a rendi jog eltörléséért és azért, hogy állampolgárait megillesse a jogegyenlőség. E küzdelem sikere hozta el az ügyvédek hivatásának felemelkedését. Szükség volt az erős és függetlenségében megerősített ügyvédi karra, hogy a jog mindenkié lehessen, hogy mindenkire ugyanaz a jog legyen érvényes, és a jogképesség egyenlően mindenkit megillethessen.

Mindez azonban nem csupán az igazságszolgáltatás hatékonyabb megszervezése és logisztikája, hanem a nemzet szabadsága és az állampolgárok megbecsülése, 1848 győzelme. Mindebből nem kevesebb következik, mint hogy az ügyvédi kar megszületése és működése, amely szervesen kötődik a polgári Magyarország eszméjéhez, március 15-ének szellemiségéből, a nép lelkéből származik. 

Ha fellapozzuk Széchenyi István Stádium című művét, annak is a XII törvény című fejezetét, az V. pont alatt ezt találjuk: „Mindenki egyenlőn áll a törvény ótalma és súlya alatt.” Könnyen gyanúnk támadhat, lehet, hogy Irinyit is ez a mű ihlette, innen is meríthette március idusa 12 pontjának vonatkozó passzusát. Ez esetben a legnagyobb magyar tolláig és íróasztaláig vezettük vissza az ezen alapjog elfogadása iránti igény megjelenését hazánkban. Azt, ami Magyarország Alaptörvényének XV. cikkének első bekezdésében ma így áll: „A törvény előtt mindenki egyenlő. 
Minden ember jogképes”, valamint a XXVIII. cikk első bekezdése így rögzít: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

150 év távlatából feltehetjük a kérdést, mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó ügyvéd legyen?

Melyek lehetnek az ügyvédségre háruló legnagyobb kihívások és nehézségek? Melyek az igazán kiváló ügyvédek legfőbb tulajdonságai?

Amíg az orvoson a műtét sikere, a hadvezéren a csata kimenetele múlik, az ügyvéd munkájának eredményességétől nem kevesebb függ, mint az állampolgár vagyonának, szabadságának, becsületének és állásának sorsa.

Mindannyian tudjuk, hogy hasznos, de messze nem elegendő a leendő ügyvéd számára az ékesszólás képessége, ide jogismeret, szaktudás, meggyőző érvelés, éleslátás és gyakorlati tapasztalat, valamint nagyfokú munkabírás szükségeltetik. Ezen felül azonban van az ügyvédségnek még egy elmaradhatatlan ismérve, a becsület és az erkölcs.
A szaktudás kívánalma elsőre egyértelműnek tűnik. A jogban nem járatos laikus ügyfél viszont nem is tudja, hogy milyen mennyiségű anyagi jogi és eljárásjogi jogszabály ismerete szükséges, amely ráadásul szinte állandóan módosul. 

Sokan nem is gondolnák, hogy ügyvédjeinknek a hazai jog valamennyi ágazatának ismeretén túl az uniós jogban is otthonosan kell mozogniuk, mert az akár kizárólagos hatállyal is bírhat. S akkor még nem beszéltem a digitalizáció állandó kihívásairól.

Az sem az ügyfelek elsődleges megközelítési módja, hogy az ügyvéd bizony a piacról él, és szaktudása segítségével és a kiépített bizalomból tartja fenn magát. A megbízói fizetik ki, ezért kap díjazást, és nem az állam eltartottja. 
Nem láttunk még olyan kort, mikor az ügyvéd díját, a perköltséget jókedvében fizette meg az ügyfél. Azonban a szolgáltatás, amit az ügyfeleknek kapniuk kell, a szaktudásnál és gyakorlati jártasságnál is több; részét kell képezze az is, hogy az ügyvéd, akihez fordulnak, magas erkölcsi követelmények birtokosa. Megtartja a titkot, tisztességesen folytatja le az eljárást, külső érdemi befolyásoktól mentes, a köz bizalmára méltó. Soha nem játszik össze az ellenféllel, és a pert sem nyújtja ok nélkül. Jól végzett munkájában a jog uralma és az erkölcsiség egyaránt tükröződik.

A tisztességes eljáráshoz való jog Alaptörvényben garantált alapjog. Az ügyvéd ezt az alapjogot védi. Munkájával egyszerre képviseli az ügyfél érdekét és a jog uralmát. 150 éve ugyanezt így fogalmazták meg a rendtartás indoklásában: „az ügyvéd közvetlenül csak egyes polgárokat képvisel, és egyesek jogait védelmezi: eljárásának alapját mégis a jog eszméje képezi, – melynek elveit szem elől tévesztenie, azokkal ellenkezésbe jönnie egy pillanatra sem szabad.”

Az ügyvédi szakma izgalmasan összetett, az élet és a jogrendszer legkülönbözőbb területeire kihat. Az ügyvéd, aki esküjében hűséget fogad Magyarországhoz és az Alaptörvényhez, alkotmányos alapjogként védi a tisztességes eljáráshoz való jogot, segítséget nyújt ahhoz, hogy a jogszabályok útvesztőjében megbízója joggal összeegyeztethető magánérdekét érvényesíteni tudja. A tekintélyes tudás és bonyolult helyzetek mérlegelése közben azonban nem szabad azt sem szem elől tévesztenie, hogy nem az ember van a jogért, hanem a jog az emberért. 
Úgy gondolom, hogy a legkitűnőbb ügyvédjeink azok, akik ebben is élen tudnak járni. 

Nagy öröm számomra, hogy ma, az ügyvédi kamarák megalapításának 150. évfordulója felé közeledve, egykori kollégaként köszönthetem mindannyiukat. Büszke vagyok arra, hogy hosszú időn át az ügyvédi hivatást gyakoroltam. Kívánok a mai Magyar Ügyvéd Nap alkalmából mindannyiuknak sok sikert munkájukhoz és sok örömöt hivatásukhoz!

Köszönöm a figyelmüket!

(Budapest, 2024. november 16.)