Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök interjúja a HírTV Napi Aktuális műsorában

- Üdvözlöm a kedves nézőket! Ez a napi aktuális ünnepi október 23-i kiadása. Vendégünk pedig Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke. Köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívást.

Jó estét kívánok! Üdvözlöm a nézőket!

- Elnök úr, egyidős a forradalommal, az 1956-os forradalom a születésnapja?

Majdnem születésnap. Néhány hónap különbség van köztük.

- Foglalkoztatja a szabadság kérdése. Korábban arról nyilatkozott, hogy azt tartja a legfontosabbnak, hogy az ember vállalja a sorsát, akkor lehet szabad. Ugyanakkor azt is mondta, hogy az ön gyerekkorában tabu volt '56-ról beszélni, nem volt titok. Ha most én arra kérném önt, hogy érveljen amellett, hogy miért érdemes, miért érvényes 1956-ról beszélni, mi az üzenete annak, akkor mit mondana?

Azzal kezdeném, hogy az, hogy most szabad beszélni már 1956-ról, az az egyik legnagyobb siker, hogy most erről szabadon lehet beszélni, és ezt igazából az 1956-os forradalmároknak köszönhetjük. Az 1956-os forradalom legfontosabb üzenete számomra az, amit Mindszenty József fogalmazott meg világosan, hogy 56-ban a nép, a nemzet a saját kezébe kívánta venni a sorsát. Ami a jogász nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a magyar nép a népszuverenitás töretlen érvényesülése mellett kívánta megszervezni államát, országát, életét, társadalmát. Ez '56 legfontosabb üzenete. Az első lyuk azon a bizonyos vasfüggönyön 1956-ban keletkezett, a magyar forradalommal, és 1989-ben, amikor átvágták a vasfüggönyt, ezt is a magyarok tették. Ugye nem régen ünnepeltük ezt a Páneurópai Piknik évfordulóján, éppen Steinmeier elnök úrral, Bundespresident Steinmeier elnök úrral együtt. Ez egy történelmi lépése a magyarságnak a XX. században. Az, hogy mi a népszuverenitást tartjuk az egyik legfontosabb értékünknek, az, hogy mi magunk dönthessünk a saját sorsunk felett. Ez 1956 máig ható legfontosabb üzenete mindnyájunk számára.

- Ugyanakkor a szuverenitásunkat érik támadások több irányból is. Idézném a beiktatási beszédét. Ön azt mondta, hogy meggyőződésem, hogy nem léteznek tagállamoktól független európai értékek, amihez képest viszont az Európai Unió keményen támadja Magyarországot. Demokráciadeficittel vállalja, jogállamisági problémákkal, meg úgy általában is. Ön korábbi alkotmánybíróként, jogászként hogyan értékeli ezeket a támadásokat?

A demokráciadeficit, ha már ezt említette, az igazából az Európai Unióban van. Ez egy tény, és ezt a jogtudósok már régóta emlegetik évtizedek óta. Ez a demokráciadeficit pedig abból adódik, hogy nincs európai politikai nemzet, nincs európai démosz, hanem van 27 tagállamnak 27 nemzete, 27 politikai nemzete, 27 démosz van jelen pillanatban Európában, és ha a népszuverenitás Erdélyből indulunk ki, ami minden tagállami alkotmánynak egy alapelve, akkor ez azt jelenti, hogy a tagállamok rendelkeznek szuverenitással. Az állami főhatalom a tagállamoknál van. Az Európai Unió nem állam. Ezt az Európai Bíróság is így látja egy 2013-as tanácsadó véleményében, hanem a tagállamok, államok, nekik van szuverenitásuk, és ezt a szuverenitást fogalmilag lehetetlen átruházni. Az Európai Uniónak hatáskörei vannak és nem szuverenitása van. Vannak közösen gyakorolt hatáskörök, amelyet a tagállamok nem véletlenül ruháztak át a saját alkotmányuk alapján, mint ahogy a magyar alkotmány alapján sem véletlenül ruházzák át ezeket, hanem azért abból a célból, hogy ezek a hatáskörök az Európai Unión belül, tehát közösen, hatékonyabban gyakorolható hatáskörök.

- Tehát ha jól értem, akkor nem érzi érvényesnek ezeket a kritikákat?

Én nem szoktam általában a pártpolitikai kritikákat minősíteni, mert egy köztársasági elnöknek ez nem alkotmányos funkciója. A nézők pedig szerintem elég érettek arra, hogy el tudják dönteni, hogy mi a helyes és mi a kevésbé helyes. Tulajdonképpen ezek olyan alapvető közjogi, alkotmányjogi szabályok, amelyek azonosak a tagállamokban. És az Európai Unió nem állam, az megint csak egy tény.

- Ugyanakkor viszont, ha már itt az önrendelkezés, meg a szuverenitásnál tartunk, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt folyamatosan is egyre erősödő kritikák érik. Valóban ennyire aggályos, hogy nincs joga egy országnak ahhoz, hogy megteremtsen egy olyan hatóságot, egy olyan hivatalt, amelyiknek az a dolga, hogy őrködjön a szuverenitás felett?

Ugye a jogalkotónak széleskörű hatásköre van abban a tekintetben, hogy az államszervezetnek az egyes szerveit kialakítsa, azok hatáskörét, illetékességét meghatározza, egy korlátja van, hogy az alkotmányban, Magyarországon a jelenleg hatályos alkotmányban, az alaptörvényben ne ütközzék. Én nem tudok olyan megállapításáról a Magyar Alkotmánybíróságnak, amely arra utalna, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal alkotmánysértő, vagy alkotmánysértően működik. Márpedig, ha ilyen nincs, akkor úgy kell tekintenünk, hogy az alkotmányosan működő szerv.

- A jogállamiság, a beiktatási beszédében is fontosnak tartotta kitérni erre. Láthatjuk, hogy a jogállam jogilag korrekten definiált fogalma, hogyan vész el, hogyan alakul át eszményből bálvánnyá jelenleg Európában. Jogászként ön mit gondol, hogyan értelmezi a jogállamiságot?

Hát ugye a jogállammal először Magyarországon Sólyom László foglalkozott, aki kétszeresen is elődöm alkotmánybírósági elnökként és köztársasági elnökként is, és nagy tisztelettel viseltetek én a munkássága iránt. Sólyom László azt mondta, hogy a jogállam az egyszerre tény és egyszerre célkitűzés. Tehát a jogállam az, ami van jelen pillanatban egyszer, a másik pedig egy célkitűzés, az azt jelenti, hogy a jogállam mindig lehet jobb. Tehát egy felülről nyitott fogalom, ami mindig lehet jobb. Ugye ez egy helyzet. Természetesen ugye Nyugat-Európában azért van negyven év for a jogállamiságban. Ezt általában senki nem szokta figyelembe venni, hogy mi itt Közép-Európában 40 évvel le vagyunk maradva, márpedig, ha igaz az, amit Sólyom László mondott, akkor ennek van relevanciája, ennek a ténynek. És van egy másik érdekesség, vagy másik releváns helyzet a jogállamisággal kapcsolatban, hogy ez alapvetően egy jogi fogalom. Én legalábbis mindig jogi fogalomként értelmeztem és kezeltem, aminek a fő lényege az, hogy az állam és annak mindenféle működése alá van vetve a jognak. Ezt a fogalmat újabban elkezdték politikai értelemben használni. És hogy politikai értelemben mire használják ezt a fogalmat, annak nincs meg a pontos kerete. Tehát tulajdonképpen egy parttalan fogalomként használják, és politikai célokra is használják újabban a jogállam fogalmát, ezzel pedig nem nagyon tudok mit kezdeni jogászként, mert ha egy jogi fogalmat politikai célra használnak, sajnos nekem arról mindig a magyarországi koncepciós perek jutnak eszembe az '50-es években, ott világosan láthattuk ezt a helyzetet, és ettől fogva én ezekkel sajnos jogászként nem tudok mit kezdeni.

- Mennyire érzi aggályosnak ezt a fajta jogértelmezést, ahogy Brüsszelben a jogállamiság kérdését, illetve annak a fegyverként való felhasználását.

Ha ez jogértelmezés lenne, akkor hozzá tudnék szólni. De - mint mondtam - a jogállamiságnak egy politikai fogalmával találkozom folyamatosan ebben a kontextusban, amit szerkesztő úr említett, tehát ehhez nem nagyon tudok hozzászólni.

- Komolyan kell venni ezeket a kritikákat? Veszélyesek lehetnek?

Érdemes minden kritikát komolyan venni. Az, hogy veszélyes-e vagy nem, azt én nem tudom megítélni.

- Majd itt a jogi kérdéseknél tartunk a kegyelmi kérvények. Ugye ön azt nyilatkozta, hogy a teljes transzparencia híve. 377 kérelem érkezett be önhöz, és egyetlen egynek sem adott helyt. Miért nem ítélte meg? Miért ítélte meg úgy, hogy nincs helye kegyelemnek?

Hát ugye a kegyelmi problémát, ha úgy egészében nézzük, akkor azt világosan kell látnunk, hogy a kegyelmezés, jelesül az egyéni kegyelmezés jogköre, ami ugye különbözik a közkegyelemtől, az amnesztiától, amelyet az országgyűlés gyakorolhat. Az egyéni kegyelmezés jogköre kifejezetten kivételes jogkör. Mindig is az volt. Semmi köze a bűnösséghez nincs, tehát a kegyelmet gyakorló nem vizsgálhatja azt, hogy ártatlan vagy bűnös volt-e, akit elítéltek, mert ha ezt vizsgálná egy államfő, akkor az államhatalmi ágak elválasztásának elvébe, a jogállamiság egyik legfontosabb alapelvébe ütközően járna el. A bűnösség kérdésében a jogerős ítéletet hozó bíróságok, jogerős döntést hoznak. De mindig lehetnek olyan körülmények az életben, amelyek miatt például egy jogerős ítéletnek a végrehajtása egy aránytalanul vagy súlyosan méltánytalan helyzetet teremtene mondjuk a terhelt vonatkozásában. Vagy lehet olyan helyzet, hogy valakivel szemben a büntetőeljárás lefolytatása maga már egy súlyosan méltánytalan helyzetet idézne elő. Ugye példaként itt általában a gyógyíthatatlan betegségeket szokták felhozni, de természetesen lehetnek egyéb példák is.

- Én értem, hogy ez a jogi indoklás az ön részéről, ez az óvatosság ezt nem érzi, úgyhogy egy picit túlzott? Végül is joga van ehhez.

Ugye az, hogy ez óvatosság, vagy nem óvatosság, abban én óvatosan fogalmaznék. Tehát azért látnunk kell azt a helyzetet, hogy ahogy én hivatalba léptem, akkor erősen a politikai szférának a középpontjába került az egyéni kegyelmezés jogának problémája, amiről az átlagpolgár általában szerintem bizonyára keveset hallott. Ráadásul azt követően, hogy én hivatalba léptem valamikor nyár elején módosult az alaptörvény e tekintetben. Módosult az alaptörvény. Az alaptörvény megszüntette az igazságügyi miniszter ellenjegyzési kötelezettségét. Ez azt jelenti, hogy elsőként a magyar alkotmányos életben a köztársasági elnök olyan helyzetbe került, hogy politikai felelőssége is keletkezik. Egy kegyelmi ügyben a köztársasági elnök viseli a politikai felelősséget. Ez 1848-tól kezdődően nem így volt. Ez egy új helyzet, amit én alkotmányjogászként szívesen tanulmányozok, és ugye ennek a hatásait én pontosan szeretném látni.

- Nyilván ez a kegyelmi ügy egy szimbolikus ügy, de akkor engedje meg, hogy egy másik szimbolikus ügyben is megkérdezzem az álláspontját. Az elmúlt hetekben Orbán Balázs félreérthető megjegyzése az 56-os forradalomról, ami az ukrán-orosz konfliktussal hasonlította össze, meglehetősen nagy politikai vihart kavart. Ön nem kommentálta Orbán Balázsnak a megjegyzését, és miért nem érezte fontosnak?

Ez nem fontosság kérdése, hanem egy köztársasági elnöknek nem feladata az, hogy pártpolitikai szereplők nyilatkozatait kommentálja, tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök kívül áll a pártpolitikai versenyen. Ugye ez egy fontos szabály. Ez az egyik oka, de ez nem csak ebben az esetben bármely más pártpolitikai tényező által tett nyilatkozatot én nem kommentáltam, és ezt már sem fogom kommentálni. Ugyanakkor úgy tudom, hogy Orbán Balázs meg is követte ezzel kapcsolatban a közvéleményt.

- Igen, elnézést kért. És még mindig a szimbolikus ügyeknél maradva, néhány nappal ezelőtt Auschwitz Birkenauban járt, ahol egy bejegyzést is tett a vendégkönyvbe, és úgy fogalmazott, hogy minden magyarnak látnia kell ezt a helyet. Miért volt fontos, ezt miért tartotta lényegesnek elmenni oda?

Ott voltam Krakkóban a megelőző napon az Arraiolos nevű konferencián, ami a végrehajtó hatalommal nem rendelkező köztársasági elnökök konferenciája, ezen tizenegynéhány európai köztársasági elnök vett részt, és ugye másnap Jom Kippur volt, és én úgy gondoltam, hogy mindenképpen szeretnék elmenni Auschwitz-Birkenauba. Azt gondolom, hogy mindenki számára erkölcsi kötelesség elmenni. És nem csak minden magyarnak, minden európainak el kell menni Auschwitz-Birkenauba, mert az embertelenséget ilyen közvetlenül látni, ez tragikus és borzasztó szomorú, és ezt a megrendülést vállalni kell minden európai és magyar embernek a saját jövőnk érdekében.

- Meg kell kérdeznem, fel kell tennem önnek azt a kérdést, nagyon sok támadást kapott az édesapja karrierjével, életútjával kapcsolatban. Érzi-e azt, hogy keresik a gyenge pontját köztársasági elnök úr?

Érzem, és meg is találták tulajdonképpen, mert úgy gondolom, hogy a saját tetteimért vagyok felelős, és másért nem. Ezek a támadások, amik értek folyamatosan, abban azt gondolom, hogy mindenképpen megegyeztek, hogy ezek pártpolitikai haszonszerzés célját szolgálták. Egy államfő, ugye mivel mondtam, hogy nem része a pártpolitikai versengésnek, egy államfő nem szólalhat meg ilyen kérdésekben. És nem is fogok megszólalni ilyen kérdésekben. Viszont egy államfőnek feladata az, hogy az államfői tekintélyt, az intézményes, alkotmányos tekintélyét egy államfőnek mindenképpen megóvja. Én úgy gondolom, hogy a pártpolitikától való távolságtartás az mindenképpen megóvja az államfői tekintélyt. Én ezért ezután is mindent meg fogok tenni. Az, hogy a sajtótámadások folytatódnak, vagy nem folytatódnak, ez nem az én kezemben van. Lehet, hogy látnak ebben valamiféle lehetőséget. Én erre azt tudom mondani, talán kicsit viccesen, hogy egyszer volt Budán kutyavásár.

- Azt hogy ki milyen lehetőséget lát ebben, azt ugye érdemes megvizsgálni. Magyar Péter például azzal támadta önt, hogy nem vesz részt az árvízi védekezésben. Ezt a fajta támadást is ide sorolja a politikai haszonszerzés körébe?

Úgy vélem, igen. És ugye, ezt sem szeretném kommentálni, mert szintén egy pártpolitikai tényező véleményéről van szó.

- Háború dúl a szomszédunkban, lassan két és fél éve emberek tízezrei, százezrei haltak meg, bármikor kiterjedhet, akár világháború is lehet belőle. Ön a hadsereg főparancsnoka is egyben. Milyen felelősséget ró ez a magyar köztársasági elnökre?

A hadsereg irányítása a magyar alkotmányos rendszer szerint három szerv hatásköre között oszlik meg. Ez az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány. Ezek között a köztársasági elnök az, aki egyszemélyes szerv. Az alkotmány már és az alaptörvény is a köztársasági elnököt jelöli meg, mint főparancsnokot. Ez azt jelenti, hogy más nem lehet egy személyben Magyarországon a hadsereg főparancsnoka, ugyanakkor ez nem jelent olyan hatáskört, amivel a köztársasági elnök utasítást tudna adni bármilyen katonai műveletre. A köztársasági elnök hatásköre pontosan azt jelenti, hogy a tábornokokat a köztársasági elnök nevezi ki. A vezérkari főnököt a köztársasági elnök nevezi ki. A köztársasági elnök hagyja jóvá az ország védelmi tervét. Tehát ebben vannak konkrét hatáskörök is, amit a köztársasági elnök egy személyben gyakorol, de ez nem jelenti azt, hogy a köztársasági elnök parancsokat adhatna a katonáknak különböző műveletek elvégzésére. Ez a magyar alkotmányos rendben mindig így volt.

- És milyen információk állnak a köztársasági elnök rendelkezésére, amikor egy-egy ilyen döntést meghoz, vagy egy-egy konkrét katonai ügyben kell döntést hoznia?

Bármilyen információ a rendelkezésemre tud állni, tehát én folyamatosan kapok információt a Honvédség vezérkari főnökétől.

- Sorsfordító döntéseket is meg kellhet hozni adott esetben?

Igen, amikben nyilván nem az én személyes döntésem lesz ez, kivéve mondjuk bizonyos személyi kérdéseket, vagy pedig ugye a védelmi terv kérdését, adott esetben a személyi kérdések is lehetnek sorsfordítóak.

- Van önnek tanácsadó testülete, akik segítenek a döntés meghozatalában?

Énnekem egy apparátusom van, nincs külön tanácsadó testületem.

- Beszéljünk egy kicsit a jövőről, ami Magyarország előtt áll. Azt tudom, utánanéztem, hogy a kedvenc előadója Cseh Tamás. Cseh Tamásnak az egyik dalában arról beszél, hogy az öregek hogyan látják a fiatalokat, hogy száz év múlva ki beszél itt magyarul? Milyen perspektívát lát, hogy látja, száz év múlva ki fog magyarul beszélni a Kárpát-medencében?

Aki a jövőt látja, az biztos, hogy nem én vagyok. Én látom a múltat, meg a jelent. A jövőbe soha nem láttam, nincs ilyen képességem, és kétlem, hogy emberi lényeknek általában van ilyen képességük. Vágyakat tud az ember megfogalmazni természetesen, és vágyam az, természetesen, hogy minél többen beszéljenek magyarul, minél többen értsék a magyar kultúrát száz év múlva is, szeressék a magyar kultúrát, mert azt gondolom, hogy ez az emberiség javára válik. Minél több ember megismeri és szereti a magyar kultúrát, ebben viszont bizonyos vagyok, mert ez tapasztalati tény számomra. Nagyon sokan, akik nem magyarnak születtek, s megismerkedtek a magyar kultúrával, más emberek lettek. És ez egy nagyon komoly tényező, úgy gondolom, és hát ebben bízom, és hát nyilván, de ez már nincs a kezünkben, ugye ez a Teremtő mindenható kezében van, hogy majd a jövőnk hogyan fog alakulni, ugye mi csak bizakodni tudunk, és én megmondom őszintén, én személy szerint egy rendkívül bizakodó ember vagyok.

- Ugyanakkor folyamatosan változik a világ és változik Európa, nagyhatalmak konfliktuszónáiba kerülünk, hogy mindig újra és újra kell értelmezni Magyarországnak a szerepét. Ön mit gondol ezzel kapcsolatban, hogy mennyire leszünk képesek arra, hogy megőrizzük az önrendelkezésünket. A szuverenitástól indítottuk ezt a beszélgetést. Mitől függ az, hogy meg tudjuk-e őrizni az önrendelkezésünket?

Én azt gondolom, hogy az alaptörvényünk az világosan meghatározza mindnyájunk számára ezzel kapcsolatban, hogy mi a feladatunk. Ha ezt végrehajtjuk, és ehhez ragaszkodunk, akkor ez így fog maradni, én úgy gondolom. Az, hogy milyen politikai törekvések vannak Európának egy bizonyos részén, az pedig azt gondolom, hogy mindenki jó, ha figyelemmel kíséri, és jó, hogyha a magyar alaptörvény szemüvegén keresztül nézzük mindig az európai viszonyokat is, természetesen az európai jogot is figyelembe véve. De nekünk mindig egy nagyon fontos szempont kellene, egy alapvető szempont kellene, hogy mindent a saját alkotmányunkon keresztül nézzünk Európában az európai jog maradéktalan betartása mellett.

- Bármi is történjék, ha az élet rábíz egy feladatot az emberre, azt a legjobb tudása szerint kell ellátni. Ha ez megvan, nincs idegeskedni való. Ezt ön nyilatkozta. Az embernek el kell látni a feladatait, és akkor nincs idegeskedni való.

Ugye ahhoz azt gondolom, hogy az élet rövid, hogy idegeskedjünk, az majd ráérünk odaát. Dolgozni kell itt, tehát én eddigi életemben ezt mindig egy jó iránytűnek tartottam. Ami van munka, azt el kell végezni, és annyi órából áll a nap, amennyi munka éppen belefér, természetesen pihenni is kell mellette, és a következő nap már mindig azzal a jó érzéssel tudja az ember a munkáját folytatni, hogy na, előző nap talán végzett valamit. Az egész megelégedettségünknek ez egy fontos pontja. Idegeskedni, hát ugye hiába idegeskedünk, mert sose olyan lesz a jövő, mint amit előre elképzelünk.

- Hát az '56-osok ugye ők bíztak abban, hogy meg fogják tudni ezt teremteni, és bíztak abban, hogy egy jobb világ születik annak nyomán, amit végül is az ünneptől, a forradalomra való emlékezéssel indítottuk ezt a beszélgetést, ennek a tanulságaival zárjuk is le ezt talán. Szóval arra lennék kíváncsi, hogyha mondjuk most az ön gyermekei vagy az unokái megkérdezik öntől, hogy miért kell, miért érdemes erről beszélni, akkor ön mit emel nekik, hogy mi a legfontosabb?

Az amivel kezdtem, hogy a sorsunkat mindig tudjuk a saját kezünkben tartani, és ha a történelem azt kívánja meg tőlünk, hogy szembe menjünk a Góliáttal, akkor legyünk Dávidok. Mert mindig a Dávidoknak van a végén igazuk, ugye ezt tanultuk a Bibliából. Azt gondolom, hogy ezt mi magyarok, mi ezt csináljuk is régóta. Ugye, ha a saját történelmünket nézzük, erre tanít bennünket a történelmünk. Alkotmányjogászként úgy gondolja, hogy a történeti alkotmányunk tanulságai is mind abba az irányba mutatnak, hogy mi akkor leszünk boldogok és kiegyensúlyozottak, hogyha a szabadságunk védelme érdekében, amit kell, és amit az élet ránk szab, azt mindenki a maga helyén megteszi. Legalábbis én akkor fogom magam jól érezni, és remélem, hogy a gyermekeim, meg az unokáim is így gondolják ezt. Én legalábbis próbálok mindent megtenni ennek érdekében.

- Köztársasági elnök úr, nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt.

Én is köszönöm szépen.