Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beiktatási beszéde

Tisztelt Schmitt és Áder Elnök Urak! 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

Tisztelt Házelnök Úr! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban!

A kommunista diktatúrát lebontó szabad Magyarország hetedik köztársasági elnökeként állok Önök előtt, és köszöntöm Önöket. Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazok bizalmát és jókívánságait, akik támogattak, támogatnak.

Amint másoknak, nekem sem az volt az újévi fogadalmam, hogy mire a tavasz beköszönt, Magyarország államfője legyek. Nem terveztem ezzel a szolgálattal, nem készültem erre a feladatra. De az évek során megtanultam becsülni a véletlen és kéretlen történések sorsformáló erejét. És ha a sors váratlan helyzetek elé állít és szolgálatra hív, az elől nem szabad kitérni.  A hazát, a nemzetet szolgálni a legnagyobb megtiszteltetésnek tartom.

Esküm szentesíti hazámhoz fűződő hűségemet és elkötelezettségemet, amellyel a jogállamiság garanciáját nyújtó Alaptörvény érvényesítése iránt mindig is kiálltam. Elnökként mindenkor a magyar emberek méltóságának védelmezője kívánok lenni.

Az elmúlt több mint harminc év lehetővé tette, hogy elődeim kikövezzék az utat, amin járnom lehet. A jó példákat követni fogom, de igyekszem hozzátenni a magam utcaköveit. 
 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még a váratlan események is felkészülten érhetik azokat, akik biztos támasszal rendelkeznek. Az én támaszom, egész életem iránytűje a jog. Ehhez mérten és híven kívánok dolgozni. 

Ahogy Ulpianus kissé patetikusan fogalmazta meg: „Ius est ars boni et aequi.” – „A jog a jó és az igazságos művészete.”
Jogász vagyok és jogász maradok. Elnökségem alatt mindvégig elsősorban a közjog talaján fogok állni.
Magyarország egy több mint ezredéves államisággal rendelkező, a népszuverenitás elve alapján működő ország. A köztársasági elnök feladata, hogy ezt az államot az Alaptörvény által meghatározott jogkörben képviselje. Ez az állam pedig jogállam. 

A jogállamot manapság sokszor használják politikai értelemben. Én azonban személyiségemből adódóan képtelen vagyok hajlékony értelmezési keretű vagy érdekalapon változó jelentésű fogalmi kerettel operálni. A jogállam fogalmát – annak eredeti jelentése szerint – csak úgy használom, hogy az állam működésének egésze a jognak van alávetve. 

Megválasztásomkor hangsúlyoztam, hogy számomra minden hatalom csak a jog keretei között értelmezhető. Feladatom és szolgálatom mostantól más, mint amit eddig végeztem, de az alapértékek ugyanazok, mint amelyekhez eddig is hűen és határozottan tartottam magam. Köztársasági elnökként is az Alaptörvény munkám sarokpontja, kerete és mércéje. 

Az Alaptörvény pedig pontosan fogalmaz: "A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett."

Ez az egység az, amit nem lehet, és nem is engedek megbontani. És ez a működési forma az, amelynek keretei között értelmezem a szolgálatom, és amelynek határait következetesen fogom őrizni, és nem engedem átlépni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem feledem, hogy honnan jöttem, hogy milyen szellemi-kulturális térben vert gyökeret a családom és személyes életem. Magyarságom, keresztény hitem, kulturális hovatartozásom – amely úgy nemzeti, mint európai és úgy európai, mint nemzeti – forrásai értékeimnek. Ebből táplálkozik életem és munkám. És csak ebből a nézőpontból tudom és akarom is szemlélni a világot. 

Nemzeti kultúránkból védendő értékek sora ágazik ki, melyekhez igazodni kötelesség. Ilyen a személyes méltóság, a család, a közösség, a gyermek. 

Alaptörvényünk a preambulumában rögzíti a magyar nemzet szellemi hitvallását. Olyan credo ez számunkra, amelyért a magyarok századokon át küzdöttek, és amely egyben a nemzet jövőjének záloga.

Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallása kimondja: „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.” „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.” „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A nemzetközi kapcsolatok terén viselt nyitottságban és a külhoni magyarokkal vállalt szoros kapcsolattartásban elődöm kiváló példával járt előttem, melyet követni érdemesnek tartok. Erről az útról nem kívánok letérni.

Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb és legfontosabb eredményének tartom, hogy ma Magyarország köztársasági elnöke nemcsak lelki értelemben – amit magam is szívesen vállalok –, hanem közjogi értelemben is felelős határon innen és túl honfitársaiért – aminek határozottan eleget is kívánok tenni. Különös aggodalommal követem a háború sújtotta ukrán államban élő kárpátaljai testvéreink életét.

A magyarországi nemzetiségekre – mint hazánk történelmének és jelenének szerves és értéktöbbletet adó részére – megbecsüléssel tekintek. Nemzeti és kulturális önazonosságuk szabad megélésének támogatását magától értetődőnek tartom.
Sorsközösségünkből adódik, ezért kiemelten fontos számunkra a szomszédainkkal, regionális partnereinkkel való jó kapcsolat, valamint a szoros együttműködés a visegrádi országokkal.
Nemzeti hitvallásunk kijelöli az utat a más népekkel való kapcsolattartásban: „együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével.”

Akárcsak a nemzetek között, az ember és ember között is zsinórmérték a kölcsönös tisztelet. A törvény előtt mindenki egyenlő, nincs különbség, nincs kivétel, nincs részrehajlás. 

Az ember önmagában hordozza méltóságát, értékét. Ezeket nem mások véleményétől vagy visszaigazolásától tesszük függővé. A testi, lelki, anyagi rászorultsági helyzet sem von le semmit az ember értékéből, hanem mindez feladatokat ró a többi állampolgárra és az államra, hogy segítsenek embertársaikon.

Feleségemmel, Zsuzsannával mindig azok mellett leszünk, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. A rászorulók, az elesettek, az önhibájukon kívül bajba jutottak, idős, beteg és magányos honfitársaink mindig számíthatnak ránk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A zsidó-keresztény kultúra, a keresztény hit és a belőle fakadó értékvilág elválaszthatatlan tőlünk. Ezer éves államiságunk alapja, múltunknak szerves része, jelenünknek is meghatározója.
Hazánk megkérdőjelezhetetlenül a Nyugat része, mégpedig tudatos elhatározással vált azzá. Európaiságunk Szent István döntése, amelyet nemzedékek sora erősít meg folyamatosan mind a mai napig. A magyar ezért egyben európai, és nemcsak földrajzi, hanem szellemi értelemben is. De nem olvad bele, hanem összeforr vele – és ez a kettő nem ugyanazt jelenti.  Mi magyarként forrtunk össze Európa sorsával sajátságunkkal gazdagítva azt – és mindaddig tudjuk erősíteni a kontinenst, amíg ezt magyarként tehetjük.

Feladatunk nehézségét az adja, hogy Európa jövője nemcsak rajtunk múlik, hanem az európai nemzetek összességén, a közösség minden egyes tagján. Hogy Európa tagadás lesz vagy ígéret, múlt vagy jövő, azt 27 állam polgárai döntik el. És ennek a döntésnek csak egy huszonhetedéért tudunk mi, magyarok felelősséget vállalni. Ezért is kiemelten fontos, hogy ebben a bizonytalanságban legalább mi, magyarok álljunk biztos lábakon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A megmaradás nemzeteként „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” megharcolt örökségként tekintünk oszthatatlan szuverenitásunkra.

Deák Ferenc történelmünk egyik legnehezebb időszakában – ellenállva az elnyomni akaró külső erőknek, de a belülről jövő, racionalitást nélkülöző törekvéseknek is – fogalmazta meg azt az álláspontot, amelyhez ragaszkodnunk kell és érdemes: „Alkotmányos életünknek s nemzeti létünknek alapföltétele az országnak törvényes önállása s függetlensége. Első és legszentebb kötelességünk tehát: minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon, s alkotmányszerű önállása és függetlensége sértetlenül fönntartassék.” 

De a megújulás szükségszerűségét sem szabad felednünk. Ahogy az Alaptörvényünk is fogalmaz, a 20. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Minden bizonytalanná válik, ha az emberek eltérnek a jogtól.” – állapította meg már Grotius is.
A jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesedése akkor lehetséges, ha a polgárok és az állam célja közös. Nem lehet szembe menni az emberek akaratával. Az államnak szolgálnia kell a polgárait.

De az állam sem működik hibátlanul. Ezeket a hibákat hivatott kiküszöbölni a jogorvoslati rendszer, az Alkotmánybíróság és a bíróságok munkája.

Ha egy állam büszke az általa elértekre és az erényeire, akkor a hibáit is vállalnia kell.
A közbizalomnak a 21. századi Magyarország kötőanyagának kell lennie. Demokratikus állami berendezkedésünk e nélkül nem képzelhető el, és nem is értelmezhető. Bizalom nélkül nincs működőképes állam, gazdaság és jogrendszer sem. Őszinteség nélkül pedig nincs bizalom. Az őszinteség pedig a dialógus meglétében mutatkozhat és nyilvánulhat meg.

Arra fogok törekedni, hogy a kölcsönös érdeklődést, megértést és meghallgatást erősítsem a gyanakvás helyett, a tiszteletet biztosítsam a gyalázkodás helyett. Én erre bátorítok minden magyar embert. A jog alapján álló, értékközpontúságot követő együttműködést ajánlok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Haza csak ott van, hol jog is van” – mondta Petőfi, s mi már a jelen közjogi valóságától megszelídülve, de ugyanolyan határozottsággal állhatunk ki ma is megállapítása mellett.
Magyarország jövője, családjaink békéje és országunk stabilitása rajtunk áll. Köztársasági elnökként minden cselekedetemmel azért fogok dolgozni, hogy mi, magyarok örökségünkhöz hűen büszkék lehessünk majd történelmünk előttünk álló 21. századi fejezeteire is.

Eskümhöz és meggyőződésemhez híven az Alaptörvény által számomra biztosított keretben minden tudásommal és erőmmel szolgálni fogom hazámat és nemzetemet.