Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszéde a Páneurópai Piknik 35. évfordulóján
Tisztelt Steinmeier Elnök Úr!
Tisztelt Emlékezők!
Hölgyeim és Uraim!
Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy rendkívüli és bátor tettnek tekinthető, ha emberek egy csoportja letelepedik egymás mellé egy jó szalonnasütésre.
Azt meg pláne nehéz ma átéreznünk, hogy egy ilyen esemény a szabadság átütő erejű megnyilvánulásának számítson.
Pedig mindaz, ami harmincöt évvel ezelőtt itt történt, falakat bontott le és határokat nyitott meg. Embereket, családokat, nemzeteket hozott össze. Elnyűtt, hazug ideológiákat és rendszereket mállasztott szét.
Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Örvendetes, hogy a magyarok számára kiemelt időszakban fogadhatjuk Németország elnökét. Ez az augusztus végi pár nap ugyanis már ezer éve meghatározó jelentőséggel bír. Ünnepi idő, amely egyszerre szól keresztény hitünkről és értékeinkről, európaiságunkról és nemzeti önazonosságunkról. Holnap ünnepeljük államalapító szent királyunkat, aki meggyökereztetett minket Európában és a magyarságot végérvényesen a nyugati kultúra részévé tette.
Ebbe az ünnepi folyamba szervesen illeszkedőnek tartom a mai megemlékezésünket is.
Hogy mi köze van egy keresztény ünnepnek, a Páneurópai Pikniknek és a magyar államalapításnak egymáshoz? A válasz egyszerű: Európa. Ha pontosítani akarnánk: az európai egység. Mert ha nem csupán földrajzi értelemben tekintünk Európára, akkor ugyanazon kulturális gyökérzettel rendelkező, azonos értékek mentén szerveződő szuverén nemzetek szabad közösségét láthatjuk. Ezen egység mellett tettek hitet a magyarok és európai barátaik harmincöt évvel ezelőtt ezen a helyen.
Utat vágtunk egymás felé. Átütöttük a falat, ami évtizedekig elválasztott minket. Kinyilvánítottuk Európa egységét. És ezen egységhez épp ugyanúgy hozzátartozik zsidó-keresztény szellemi fundamentumunk, mint egyéni és közösségi szabadságunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Harmincöt évvel ezelőtt a magyarok ismét beszálltak Európa sorsának alakításába. A szabadság hangján szóltunk bele újra a történelembe. Utat törtünk Európába. Oda, ahova ezer éve tartozunk.
Ezután pedig felgyorsult minden. Mi leráztuk a több évtizedes kommunista elnyomást, ismét független, szuverén részévé válhattunk a kontinensnek. Németország pedig egyesülhetett. Ebben pedig a magyarság szerepe letagadhatatlan, amire mi büszkén is tekintünk.
A magyarokra mindig jellemző bátor kiállás is kellett ahhoz, hogy a történelem eseményei végre a jó irányba induljanak. Hogy emberek és családok sorsa változzon meg, hogy népek kerüljenek közelebb egymáshoz, hogy nemzetek élhessék meg újra természetes egységüket.
Így függ össze európai egység és nemzeti szuverenitás. Harmincöt évvel a Páneurópai Piknik, húsz évvel Magyarország európai uniós csatlakozása után is fontos ezekre a szempontokra figyelemmel lennünk.
Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátva Magyarország – és tulajdonképpen minden magyar – ma büszkén és megelégedéssel tekinthet a harmincöt évvel ezelőtti eseményre, de az azóta bejárt útra is.
Sopron polgárainak kiemelten is köszönet jár azért, hogy már három és fél évtizede életben tartják, hirdetik, és méltó módon ápolják a magyar és az európai múlt kulcsfontosságú eseményének emlékét. Mint ahogyan hasonlóan köszönet illeti Debrecen egykori polgárait és MDF-es közösségét azért, hogy a magyar történelem 35 évvel ezelőtti sorsformáló eseményének gondolata egyáltalán szárba szökkenhetett, és elindult a kiútkeresés egy közös és élhető Európa irányába. Ahogy köszönet illeti a Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány vezetőségét és tagjait is áldozatos munkájáért.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európa történelmének és azon belül a magyar-német közös múltnak egy fontos szeletéről emlékezünk most meg.
Fejet hajtunk mindazok előtt, akik a vasfüggöny és a szétválasztás áldozatai voltak; és büszkén tekintünk azokra, akik áttörték a közénk állított akadályt.
Az egymás közti falat áttörve és lebontva azóta egyre szorosabb gazdasági és politikai kapocs jött létre Németország és Magyarország között.
Szoros szövetségesei és méltó partnerei vagyunk egymásnak. Kívánom, hogy az elkövetkező évtizedekre is úgy tudjunk elköteleződni egymás mellett a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében, mint ahogy azt 1989 történelmi nyarán tették magyarok és németek.
Mi, európaiak nem vagyunk egyformák. Sosem voltunk. De egymáshoz tartozásunkhoz nem fér kétség, és ennek nincs is alternatívája. E mellett álltak ki bátor és szabad európai polgárok, magyarok, németek, osztrákok és mások a Páneurópai Pikniken. Nem akartunk elválasztó vonalakat látni magunk között.
Ahogy akkor az eseményre szóló felhívás rámutatott – idézem: „A történelem az évszázadok során igazolta, hogy az egyetemes béke egyetlen útja a népek barátságának elmélyítése, a politikai praktikák által emelt szögesdrótok és lélektani sáncok lerombolására.”
Kívánom mindannyiunk számára egész Európában, hogy tartsunk ki a Páneurópai Piknik szellemisége mellett. Ne engedjünk sem fizikai sem lelki szögesdrótokat emelni újra közénk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Sopron, 2024.08.19.