Novák Katalin beszéde az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ünnepén Melbourne-ben
„Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.
Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak:
- az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért;
- az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért."
(Részletek Magyarország Alaptörvényéből)
Tisztelt 56-os hősök, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Emlékezők!
Köszönöm a meghívásukat, köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk. Jó itt lenni. 15 ezer kilométert utaztam azért, hogy ma Önökkel ünnepelhessek. Köszöntöm 1956 még élő és velünk ünneplő hőseit. Hálásak vagyunk Önökért és büszkék vagyunk Önökre. Köszöntöm az 1956 után kivándoroltak gyermekeit, unokáit, dédunokáit, akikkel ugyanazt a magyar nyelvet beszéljük, és akik a népdalokkal és népmesékkel együtt szívták magukba a forradalomról és a távoli Magyarországról szóló történeteket. Köszöntöm azokat, akik a mostani Magyarország területéről vándoroltak ki, és köszöntöm azokat is, akik Erdélyből, a Délvidékről, Felvidékről vagy Kárpátaljáról érkeztek ide. Köszöntöm azokat is, akik 1956-ot jóval követően érkeztek, vagy már itt születtek. Köszöntöm a magyar közösség vezetőit és tagjait.
A világ magyarságával köztársasági elnökként alkotmányos feladatom és felelősségem foglalkozni. Első utam éppen ezért itt Ausztráliában is Önökhöz, a diaszpórában élő magyarokhoz vezetett. Elnökségem öt éve alatt a világ távoli pontjaira szétszóratott valamennyi nagyobb magyar közösséget felkeresem. Jártam Brazíliában élőknél, az Egyesült Államokba és a Kanadába kivándoroltaknál, és nem pusztán együtt vagyunk, és nem pusztán együtt ünnepeljük azt, ami közös, hanem gyarapítjuk is. Torontóban ugyanúgy templomot és közösségi házat avattunk, mint néhány nap múlva Brisbane-ben. Most éppen közvetlenül az Árpád Idősotthonból jöttem, ahol találkozhattam Éva nénivel, Marika nénivel, Sanyi bácsival, és ők személyesen is elmondták nekem azt, hogy ők hogyan élték meg annak idején 1956 októberét. Jó volt együtt lenni velük, jó volt beszélgetni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma ünnepeljük azt, ami megkérdőjelezhetetlenül összeköt bennünket. Közös a nyelvünk, közös a történelmünk és közösek az ünnepeink. Október 23-ban benne vannak az anyaországi, a kárpát-medencei, és a diaszpórában élő magyarok is. Magyarország eddigi legfiatalabb köztársasági elnökeként az 1956-os hősök unokáinak generációjához tartozom. Az ő képviseletükben is vagyok ma jelen, és mondok köszönetet azért, hogy a pesti srácok és lányok az egész világ számára egyértelművé tették, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan, mert semmibe veszi az egyént, annak szabadságát, és nem riad vissza a legkegyetlenebb erőszaktól sem. Mert a fizikai szabadság mellett az élethez alapvetően szükséges lelki és szellemi szabadságtól is meg akar fosztani, mert nem épít, hanem rombol, mert az élet minden területére kérlelhetetlenül benyomul, hogy a nemzet helyét egy birodalom, a család helyét a pártállam, a szeretet helyét a gyűlölet vegye át.
Október 23-a a diaszpóra legnagyobb ünnepe. Ezen a napon van mit éltetnünk, és van mit siratnunk. Éltetjük magyarságunkat. Éltetjük szabadságszeretetünket, és éltetjük a magyar nemzet határok feletti magától értetődő összetartozását.
Siratjuk azokat, akik életüket és vérüket adták a mi szabadságunkért. Siratjuk a közénk ékelődött fizikai távolságot, és siratjuk a megharcolt életeket, a családok szétszakítottságát, a kényszerű emigrációt.
Tisztelt Ünneplők!
A magyar a szabadság nyelve. Ez a közös nyelvünk, ezt beszéljük, ezt értjük, ezen énekelünk, álmodunk és imádkozunk. És aki valóban lényegileg is érti a magyart, az soha nem fog behódolni az elnyomó diktatúráknak, mert Magyarország soha nem volt diktatúrák bölcsője. Az önkényuralmi rendszerek ott soha nem tudtak mély gyökeret ereszteni. Itt, Melbourne-ben nem felejthetjük, hogy bár a forradalmat leverték, tüze az olimpiai lángban tovább élt. Az 1956-os melbourne-i nyári játékok minden idők legeredményesebb magyar olimpiai szereplése helyett a legdrámaibb lett. Bojkott, vízilabda-győzelem a pesti forradalmat éppen leverő szovjetek felett, Zádor Ervin vérző fejének világsajtót bejárt feledhetetlen képe, a most 102 éves Keleti Ágnes sikerei, életre szóló döntések hazatérésről és maradásról, kilenc arany, tíz ezüst és hét magyar bronzérem. Ez is Melbourne, ez is 56, ez is a mi történetünk.
1956 olyan erkölcsi alapot ad, amelyre a ma döntéseit is építhetjük. Ezért is egyesítettük újra a nemzetet jogi értelemben is, ezért adunk magyar állampolgárságot és választójogot a határainkon kívül élő magyar honfitársaknak. Megüzentük a szélrózsa minden irányába, hogy minden magyar egyenlő, éljen bárhol a világon, mert a magyar az magyar, s pont.
Megható volt látni és hallani, amikor most az Árpád Idősek otthonában voltam, és a több mint 90 éves Laci bácsival beszélgettem, aki azt mondta, hogy egyetlen kívánsága van már az életére. Egyetlen bánata, hogy még nincs meg a magyar állampolgársága. Laci bácsi nem azért szeretne magyar állampolgárságot, hogy a magyar útlevél birtokában oda is utazhasson, ahova nehezebb lenne egyébként, hanem azért, mert fontos neki az, hogy ebben a formában is érezhesse, összetartozunk.
Ezért is fontos a magyar állampolgárság, ezért teszünk meg mindent azért, hogy aki teheti, magyar állampolgárrá válhasson, ha szeretne. Mi, magyarok világnemzet vagyunk, nem azért váltunk világnemzetté, mert így akartuk, hanem mert a történelem így alakította.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról sem feledkezhetünk meg, milyen nehéz időket élünk, hiszen háború vesz minket körül. Háború van a közvetlen környezetünkben, és háború van tőlünk távol is. Háború Ukrajnában és háború a Közel-Keleten. Világosan és egyértelműen elítéljük Oroszország és a Hamász agresszióját, és az áldozatok mellett állunk. A további eszkalációt szeretnénk elkerülni. Ezért is nyújtunk humanitárius segítséget a háború elől menekülőknek. Méretünkön és erőnkön felül segítünk. Köszönjük, hogy ebben is társaink. Az ártatlan áldozatok és a béke mellett vagyunk, mert békét kíván itt a nép.
Mi, magyarok békét szeretnénk. Meg szeretnénk őrizni a nehezen megszerzett békés életünket. Mi, édesanyák, nagymamák nem szeretnénk a fiainkat, az unokáinkat háborúba küldeni. 1956 emléke is erre kötelez bennünket, és arra is emlékeztet, hogy a kivívott szabadságért nap mint nap meg kell küzdeni. Nemcsak lehetőségünk, hanem kötelezettségünk is tenni azért, amiért 1956 hősei küzdöttek, egy szabad és erős magyar nemzetért.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.