Európa nélkül nincs magyar jövő - A portfolio.hu interjúja Novák Katalin köztársasági elnökkel

Novák Katalin nem örül az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti kötélhúzásnak, azonban a köztársasági elnök a Portfolio-nak adott interjújában azt is hangoztatta: az ország szuverenitását meg kell védeni, teljes jogú tagság, vagyis egy rendes hely a brüsszeli asztalnál jár a magyaroknak is. Az államfő a lapunknak adott interjúban úgy vélekedett, hogy az EU az elmúlt évtizedben inkább gyengült, egyre inkább lemarad az USA és Ázsia mögött, miközben kettős függőség alakult ki: biztonságunkat az Egyesült Államok katonai támogatása, jelenléte garantálja, a gazdasági növekedéshez pedig Oroszország biztosítja az energiaellátást. Novák Katalinnal emellett beszélgettünk a szomszédban dúló háború kilátásairól, a békekötés esélyeiről, az Oroszországtól való függőségünk csökkentéséről, a hagyományos diplomácia erejéről és eredményeiről, a nyugat-balkáni országok kilátásairól és római látogatásáról. Szerinte egy új világrend van születőben, amelyben Magyarországnak jó lenne az Egyesült Államokkal visszatalálni a pragmatikus együttműködéshez, és igaz ez Kínára is.

Az elmúlt hetekben gyakrabban került a közbeszédbe Magyarország uniós tagságának jövője. Mit gondol, az aktuális kihívások az EU és Magyarország között (uniós források, jogállamisági eljárás), valamint az orosz-ukrán háború következményei (például a háború lezárásával kapcsolatos eltérő magyar és nyugati álláspont, vagy az ukrán fél pénzügyi és katonai megsegítésében szembetűnő eltérő álláspont) és a szankciókkal kapcsolatos különutas magyar álláspont megváltoztatta-e a magyarok és a magyar kormány viszonyulását az Európai Unióhoz és az uniós tagsághoz? Az EU és a magyar kormány közötti egyre több ellentét és a növekvő szakadék nem növeli-e annak a veszélyét Ön szerint, hogy hazánk a változó kapcsolata nyomán egyszerűen kiszorul az Európai Unióból? Mit mondanak az észérvek és az érzelmek az uniós tagság ügyében?

Magyarország Európa szíve közepe. Csak rá kell néznünk a térképre, csak végig kell gondolnunk ezeréves történelmünket, máris látjuk, máris tudjuk, hogy
Európa nélkül nincs magyar jövő, ahogy Magyarország nélkül sincs európai jövő.
Bárhol is húzzuk meg Európa kulturális határát, az biztos, hogy Magyarország azon belül van. Nekünk, magyaroknak az európai uniós tagság húsz éve még a vágyakozás tárgya volt, ma már a mindennapi valóságunk. Nem is vesszük észre, hány olyan dolog van, ami jobbá teszi az életünket, és az Európai Unió nélkül nem lenne a miénk. De ahhoz, hogy az örömünk felhőtlen legyen, változásokra van szükség.
Nem örülök a Bizottság és a magyar kormány közötti kötélhúzásnak, de azzal egyetértek, hogy az ország szuverenitását meg kell védeni.
Ugyanazt a „teljes jogú tagságot” és tiszteletet követeljük a magyaroknak, mint amely bármely alapító vagy később csatlakozó ország polgárainak jár. Egy rendes helyet a brüsszeli asztalnál. Keserű történelmi tapasztalatunk, hogy amikor nem ülünk ott az asztalnál, minket tálalnak fel főfogásnak. Az lenne a jó, ha végre vissza lehetne térni a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködéshez. Ez bizony kompromisszumokat igényel.

Milyen változásokat indukálhat Ön szerint az EU-n belül a külpolitika, a biztonságpolitika terén középtávon az, hogy az agresszor Oroszország egy évvel ezelőtt háborút indított Ukrajna ellen?

Ukrajna lerohanásával Vlagyimir Putyin átlépte a Rubicont. Az ún. nyugati világ egy emberként kiáltott fel az agresszió láttán: ne tovább! Bár a háború nem a mi szövetségi rendszerünk ellen zajlik, itt van a közvetlen szomszédunkban. Ráadásul egy olyan országot ért támadás, ahol nagyszámú magyar közösség él és küzd a megmaradásért. Hogy mit jelent közép és hosszú távon számunkra az ukrajnai háború, milyen korszak köszöntött most ránk, és mit kell ebben a helyzetben tennie Európának? Nyugat és Kelet nem sodródhat bele a szembenállásba.
El kell kerülnünk a további eszkalációt, az atomfegyverek bevetését, egy pusztító harmadik világháború kitörését.
És arra is gondolnunk kell, hogyan alakul majd hosszú távon a kapcsolatunk Ukrajnával, Oroszországgal. Hogyan érhetjük el, hogy Európa független, önellátásra képes, gazdaságilag erős, biztonságos, saját védelmét biztosító, békés térség legyen.
Az Európai Unió az elmúlt évtizedben inkább gyengült, mint erősödött.
Elveszítette az Egyesült Királyságot, a külpolitikai érdekérvényesítés terén, demográfiailag és versenyképességi szempontból is lemaradt az Egyesült Államok és Ázsia mögött. Az európai védelmi képesség leépült. Kettős függés alakult ki: Európa biztonságát az Egyesült Államok katonai támogatása, jelenléte garantálja, míg a gazdasági, ipari növekedéshez elsősorban Oroszország biztosítja az energiaellátást.
Miközben kialakulóban van egy új világrend, Európa megfeledkezett a közös stratégiai gondolkodásról, ideológiai kérdéseket helyezett a középpontba. Fel kell ébrednünk.
Meg kell erősítenünk önvédelmi képességünket, össze kell hangolnunk a tagállamok sokszor eltérő gazdasági érdekeit, vissza kell térnünk az erős, nagy családokon alapuló közösségekhez, újra rá kell találnunk a keresztény kultúra alapjaira. Történelmi perspektívában egyedül ez teheti sikeressé az európai együttműködést.

Mit gondol a magyar kormány által hangoztatott álláspontról, hogy mielőbb tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség az orosz-ukrán háborúban? Sokan kritizálják ezt az álláspontot azt mondva, hogy jelen helyzetben a béketárgyalások azt jelentenék, hogy területvesztést kényszerítenének Ukrajnára és mint ilyen veszélybe sodornák ezzel az ukrán civil lakosságot, látva az orosz haderő korábbi cselekedeteit. Ennek fényében mennyiben védhető a magyar álláspont a háború lezárását illetően?

Mielőbbi fegyverszünet és béke kell – ezt nem lenne szabad elvitatni. Gondoljunk csak bele, hány ember életét vette el és hány család jövőjét tette tönkre eddig ez a háború, az értelmetlen erőszak. Ez nem videójáték, nem virtuális harcmező, hanem a véres valóság. Arról tehát értelmetlen vitázni, jó-e a háború, kell-e a béke. 
Nehéz kérdés, hogyan jutunk el ehhez a békéhez, kiknek kell a tárgyalóasztalhoz ülni és milyen feltételekkel.
Az oroszok és az ukránok nélkül nem lehet érdemben békekötésről gondolkodni, sőt, azokra is szükség lesz, akik a távolból segítik Ukrajnát.
Vannak, akik szerint csak akkor lehet béke, ha az egyik fél legyőzi a másikat, azaz folytatni kell a felfegyverzést és a háborút. A magyar álláspont – amit egyébként Ferenc pápa és a szentszéki diplomácia is oszt – szerint először fegyverszünetet kell kötni, azután lehet meghatározni a hosszú távú béke alapvető feltételeit. Államfőként, keresztyén emberként és édesanyaként is a mielőbbi fegyvernyugvás mellett teszem le a voksomat.

Az elmúlt szűk 13 évben Magyarország politikájának egyik meghatározó eleme volt a keleti nyitás, így egyebek mellett a jó gazdasági kapcsolatok kialakítása Oroszországgal és az orosz érdekszférába tartozó országokkal. Ön hogy látja, az orosz-ukrán háború árnyékában milyen mederben folytatódhat ez az a fajta expanzió?

Magyarország Európa közepén, Nyugat és Kelet között egy közepes méretű ország nyitott, exportorientált gazdasággal, amely a történelem során számtalan alkalommal ki volt téve a nagyhatalmak hódításainak. Ez már önmagában kijelöli a magyar külpolitika és külgazdaság fő irányait. Pragmatikus, jó kapcsolatokra törekszünk a többi országgal, és ennek a kapcsolatnak az alapja a kölcsönös tisztelet.
Eddig sem Oroszország volt a legfontosabb partnerünk, a jövőben sem lesz az. Csökkentjük az orosz energiahordozóktól való függésünket, több lábon állunk, keressük a jó üzleti lehetőségeket világszerte, és igyekszünk Magyarországot is minél vonzóbbá tenni a külföldi tőke számára.
Oroszország volt, van és lesz, a háború után sem fog eltűnni vagy teljesen összeomlani. Az orosz gazdaság az egyik legmeghatározóbb, a nyugati világon túli országokkal szoros kapcsolatot ápol. Hosszú távon ehhez is viszonyulnunk kell.

Más európai országokhoz hasonlóan Magyarország is jelentős kitettséget vállalt Oroszország felé energiahordozók tekintetében és ellentétben például Németországgal, a kitettség leépítése lényegesen lassabban zajlik. Mit tehet Magyarország azért, hogy diverzifikálja energiaellátását és mely országok jöhetnek szóba, mint akár megbízható gáz, akár megbízható olajbeszállító? Mennyivel lehet megbízhatóbb gázbeszállító Oroszországnál például egy szintén posztszovjet térségbe tartozó, de facto háborús konfliktussal küzdő Azerbajdzsán?

Kitettséget az orosz energiahordozók terén nem vállaltunk, hanem örököltünk. Ez is annak a következménye, hogy a világháború után a szovjet blokkba száműzték hazánkat. Kényszerűen Oroszország felé épült ki az infrastruktúra. Természeti erőforrásainktól sem saját akaratunkból szabadultunk meg. Nincs tengeri kijáratunk, komoly ásványkincseink. Nehezebb tehát a helyzetünk az országok többségénél.
Ma még Magyarország energiaellátásában a földgáz kivételesen fontos szerepet játszik, de ez a függőség csökkenthető és csökkentendő.
A jövőben még inkább támaszkodunk majd az atomenergiára, növeljük a megújuló energiaforrások szerepét és a szükséges földgázt is több forrásból igyekszünk beszerezni.
Magam is sorra találkozom azon országok vezetőivel, amelyek e tekintetben alternatívát jelenthetnek. Múlt héten fogadtam az azeri elnököt, jártam Olaszországban, Bulgáriában és Észak-Macedóniában, jövő héten pedig Bahreinbe látogatok. Törökország is kulcsszereplő, oda is meghívtak, oda is készülök. Bár ott most élet-halál harc folyik a földrengés tragikus következményeivel. Miközben szívünk szakad meg az áldozatok és sebesültek láttán, büszkék lehetünk a magyarokra, akik most is ott vannak és segítenek.

Úgy tűnik, hogy Elnök Asszony nagyon proaktív Magyarország "nyugat-orientált" imidzsének építésében, így például nemrég Kijevbe látogatott, miközben nincs információ arról, hogy a Miniszterelnök úr mikor tervez ilyen látogatást Volodimir Zelenszkij meghívására reagálva. Lehet arról beszélni, hogy egyfajta tudatos szerepvállalás az Ön részéről Magyarország kvázi "nyugat-pozitív" imidzsének építése? Milyen fogadtatásra talál ez az EU országaiban, a NATO vezetésében?

Magyarország nem egyszerűen „nyugat-orientált”, hanem a Nyugat szerves és elidegeníthetetlen része, már legalább ezer éve. Ez egyszerre általunk vállalt szövetség és sorsközösség. Köztársasági elnökként egyik legfontosabb feladatom, hogy Magyarországot a nemzetközi világban képviseljem.
Hiszek a hagyományos diplomáciában. Az a célom, hogy minden szövetségesünk bátran és nyíltan tudjon mellénk állni.
Azt is el tudom fogadni persze, ha egy barátunknak a nemzeti érdekei nem teszik lehetővé, hogy egy adott ügyben velünk értsen egyet. Engem is meglep, hogy milyen sokan kíváncsiak Magyarországra. Ennek köszönhetően számos hivatalos meghívást kapok. Az elnökökkel, miniszterelnökökkel való személyes találkozás lehetőség arra, hogy nyilvánvalóvá tegyük szövetségünket és jobban megértsük a másik nézőpontját.
Azt tapasztaltam például, hogy nagyon kevesen tudnak a kárpátaljai magyarság létéről és problémáiról.
Amikor egy ország vezetőivel a háborúról beszélünk, minden alkalommal elmondom nekik azt is, milyen nehéz helyzetben vannak a magyarok Kárpátalján. A kijevi meghívást is azért fogadtam el, hogy egyrészt személyesen is szolidaritásunkról biztosítsam a megtámadott országot, másrészt az Afrikába induló gabonaszállítmányokhoz vittem anyagi támogatást, harmadrészt pedig Kijeven keresztül vezethetett az utam Kárpátaljára.
Ami a fogadtatást illeti: bárhova mentem eddig, mindenhol tisztelettel, érdeklődéssel, szeretettel láttak. Leterítették – képletesen is – a vörös szőnyeget Berlinben, Prágában, Brazíliavárosban, Rómában, Belgrádban, Pozsonyban, Bécsben és a többi fővárosban is.

Az elmúlt időszakban rendkívül aktívan ápolta a kapcsolatokat a balkáni, azon belül is a nyugat-balkáni országok vezetőivel. Milyen látogatások vannak tervben és ezekkel a látogatásokkal, valamint azok sorrendjével mit üzen a diplomácia nyelvén? Milyen célt szolgálnak ezek, mondhatjuk-e, hogy Magyarország új szövetségeseket keres Európában? Vagy ezt is az uniós bővítési politika megtámogatása, ösztönzése érdekében valósítja meg a Köztársasági Elnök Asszony?

A kérdés az, hol is vannak Európa határai. A balkáni országok értékei európai értékek, az ottani kultúra európai kultúra. Jelentősen különbözik ugyan a skandináv, balti országokétól, de ettől még európai. Ők is gazdagságunk forrása.
Kevesen ismerik, és még kevesebben értik a Balkán-félsziget népeinek összetettségét, a felszín alatt szunnyadó érzékenységeket, indulatokat. Mi, magyarok, erről már számtalan történelmi leckét kaptunk.
Ennek a térségnek a biztonságát, stabilitását úgy tudjuk segíteni, ha az egyes országok szuverenitását megőrizzük, de a mi szövetségi rendszerünkbe tartoznak.
A nyugat-balkáni országok az uniós csatlakozása eltérő sebességű, de mindegyikük határozott célkitűzése a mielőbbi EU-tagság. Sajnos az ott élő emberek egyre inkább elveszítik a lelkesedésüket, mert azt látják, hiába küzdenek, hiába várakoznak hosszú ideje, még mindig igen távoli a teljes jogú tagság. Pedig ez az ő és a mi érdekünk is.
Beiktatásom óta Szerbiában, Koszovóban és Észak-Macedóniában is jártam, illetve fogadtam Montenegró és Bosznia-Hercegovina államfőjét.
Egyszerre tudunk híd szerepet betölteni az Unió és a nyugat-balkáni országok között, és közvetíteni a térségen belül olyan konfliktushelyzetekben, amikor a felek nehezen találják meg a közös nyelvet.

Az is ismert, hogy Magyarország aktívan támogatja az Európai Unió balkáni bővítését, így egyebek mellett Szerbia beemelését is az egységes piacra. Mekkora esélyt lát Ön arra, hogy elmérgesedik a viszony Koszovó és Szerbia között annyira, hogy ez befolyásolja akár az EU-s csatlakozást, akár a térség stabilitását?

Miközben szoros figyelemmel és aggodalommal követjük a szomszédunkban, Ukrajnában zajló értelmetlen és pusztító háborút, tőlünk délre, Koszovóban is „forró a helyzet”, nagyon törékeny a béke.
Személyesen is találkoztam azokkal a magyar katonákkal, akik most is azért szolgálnak a koszovói misszióban, hogy megelőzzék a komoly összetűzéseket, őrizzék a békét. Meggyőződésem, hogy Szerbia mielőbbi uniós csatlakozása feltétlenül szükséges a térség és ezen keresztül Európa biztonságához. Így hatékonyabban tudnánk védeni a déli határokat, erősödhetne a gazdasági együttműködés, és joggal várnánk el a szerbektől, hogy törekedjenek jó szomszédi kapcsolatokra.

Magyarország az elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét. Magyarország és Koszovó között jó a kapcsolat, Sztáray Péter biztonságpolitikáért és energiabiztonságért felelős államtitkár épp néhány napja beszélt arról, hogy idén rekordot dönthet a két ország közötti kereskedelem volumene. Szijjártó Péter viszont január közepén azt mondta Ivica Dacic szerb külügyminiszternek, hogy Magyarország nemmel fog szavazni arra a kérdésre, hogy Koszovót fölvegyék-e az Európa Tanácsba. Eközben a magyar kormány rendszeresen a Nyugat-Balkán európai integrációjának fontosságát hangsúlyozza. Hogyan fér bele ebbe a politikai irányvonalba, illetve a Koszovóval ápolt jó kapcsolatokba egy olyan elutasítás, amilyet a külgazdasági és külügyminiszter jelzett?

A kérdés inkább az, tudunk-e a két ország közötti megállapodásban segíteni, lehetünk-e akár közvetítők. Személyesen is kifejezetten jó kapcsolatot ápolok Aleksandar Vucic szerb elnökkel, és a koszovói elnök asszonnyal, Vjosa Osmanival is többször találkoztam már. Anélkül, hogy állást foglalnék a két fél közötti konfliktus kapcsán, egyetértek azzal, hogy a korábban megkötött megállapodásokat meg kell tartani. Enélkül nehéz újabb feltételeket támasztani akár Szerbiával, akár Koszovóval szemben. Ami biztos: mi, magyarok a békét támogatjuk, legyen szó akár Ukrajnáról, akár a Nyugat-Balkánról. Ehhez meg kell hallgatni, meg kell érteni egymást, és méltányos, igazságos megoldásra kell törekedni.

Az Elnök Asszony nemrég találkozott Zeljka Cvijanoviccsal, Bosznia-Hercegovina soros elnökével, aki a Milorad Dodik boszniai szerb elnök vezette párt tagja. Milorad Dodikkal és a boszniai Szerb Köztársasággal a magyar kormány különösen jó viszonyt ápol, ugyanakkor a boszniai szerb elnök az utóbbi időben több olyan lépést és nyilatkozatot is tett, amely egyesek szerint Bosznia-Hercegovina egységét és az egyes nemzetiségek között az 1995-ös daytoni szerződésben megteremtett kényes egyensúlyt veszélyeztetheti. A magyar kormány által a boszniai Szerb Köztársaság vezetésével ápolt különösen jó viszony nem vezet-e egyensúlytalansághoz Magyarország és Bosznia-Hercegovina mint egységes állam kapcsolatában, és valóban Bosznia-Hercegovina nyugati integrációját mozdítja-e elő a magyar kormánynak a boszniai Szerb Köztársasággal fenntartott, ilyen jellegű viszonya?

Az Ön kérdéseiből is látszik, mennyire összetett ez a nyugat-balkáni régió. Bosznia-Hercegovina megértése önmagában sem egyszerű. Egy olyan országról beszélünk, ahol három entitás működik párhuzamosan, viszonylagos autonómiával, mégis egy államként. Zeljka Cvijanovics elnök asszony, aki hivatalos látogatáson nálam járt, Bosznia-Hercegovina egészét képviseli, jelenleg ő vezeti a háromtagú elnökséget. Budapesti útjára elkísérte a trió másik két tagjának magas rangú képviselője is, velük is tárgyaltunk, így megnyugtathatom, hogy nem Magyarország veszélyezteti a stabilitást.

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök kinevezésével egy olyan politikus került az országot irányító koalíció élére, aki alapvetően kevésbé kritikus Magyarország bel- és külpolitikájával szemben, mint számos európai vezető. Ugyanakkor azt látni, hogy minden korábbi feltételezés ellenére a Meloni-kormány kifejezetten nyugat-orientált politikát folytat és Ukrajnának is elkezdtek nehézfegyvereket szállítani, miközben eddig kevés konkrétumot látni Magyarország és Olaszország kapcsolatának várt szorosabbra fűződéséből. Ön szerint, hogy tudja elmélyíteni a kapcsolatát a két alapvetően jobboldali beállítottságú kormánnyal rendelkező ország? Milyen területeken, mikor indulhat szorosabb akár gazdasági, akár politikai kooperáció?

Néhány napja jöttem haza Rómából, ahova a baloldali beállítottságú Sergio Mattarella köztársasági elnök meghívására utaztam. Volt alkalmam Olaszország minden magas rangú vezetőjével találkozni, köztük Giorgia Meloni miniszterelnökkel is, akivel – nem titok – hosszú évek óta baráti kapcsolatot ápolunk. Komoly fordulat, hogy az egyik legnagyobb alapító tagállamnak, Olaszországnak ma nemzeti érzelmű, keresztény értékrendű, családpárti kormánya van. Mi, magyarok, örömmel és könnyen működünk együtt olyan vezetőkkel, akik kiállnak nemzetük érdekeiért, és akikkel a kölcsönös tisztelet hangján tudunk beszélni. A magyarok és az olaszok érdekei és szándékai egy irányba mutatnak az illegális migráció elleni határozott fellépés, a nyugat-balkáni bővítés, a keresztények védelme és a családi értékek melletti kiállás terén is. Ez csak néhány olyan terület, ahol szorosan együttműködünk egymással. S bízom benne, hogy a java még hátravan.

Az Egyesült Államok egyre keményebb Kína-rivális, már-már Kína-ellenesnek mondható politikát folytat, melynek látható része az, hogy Washington igyekszik nyomást gyakorolni európai szövetségeseire is annak érdekében, hogy építsék le a Kínával való partnerségüket. Ön szerint az elmérgesedő kínai-amerikai viszony milyen irányba befolyásolhatja Magyarország akár gazdasági, akár politikai viszonyát Kínával? Mindez nem változtatja meg Magyarország álláspontját arról, hogy milyen keleti gyártókat vonz be Magyarországra (pl. kínai akkumulátorgyárakért folytatott verseny) és a Kínával folytatott stratégiai fontosságú gazdasági együttműködésekben, projektekben sem várható felülvizsgálat (Budapest-Belgrád vasútvonal, egy övezet-egy út)?

Miért kellene Magyarországnak saját álláspontját, döntéseit, cselekedeteit elsősorban mások jó vagy rossz lépéseiből levezetni? Figyelnünk kell ugyan, milyen változások történnek a világpolitikában, számolnunk kell azzal is, hogy ezek milyen hatással lesznek ránk és környezetünkre, de fel kell hagynunk azzal a gyakorlattal, hogy majd valaki megmondja, mit, hogyan és mikor kell vagy nem szabad tennünk. Önálló, szuverén, felnőtt nemzet vagyunk, értékekkel és érdekekkel. Ezeket kell elsősorban figyelembe vennünk, és így növelni mozgásterünket. Jó lenne az Egyesült Államokkal visszatalálni a pragmatikus együttműködéshez, és igaz ez Kínára is.
Nekünk az az érdekünk, hogy mind a szövetséges Amerikával, mind Kínával, mind Nyugattal, mind Kelettel szót tudjunk érteni. Ez nem ideológiai kérdés egyik irányban sem. Most úgy tűnik, mintha minden nemzetközi kapcsolatot az ukrajnai háború határozna meg. Én abban bízom, hogy az a békéért kiáltó közösség, amelynek Magyarország volt az egyik első hangja, egyre erősebb lesz, ahogy telnek a hónapok, ahogy a háború egyre több pénzt, fegyvert és áldozatot követel.

Tegyünk meg mindent azért, hogy 2023 a békekötés éve legyen, s ebből méltányos és igazságos békerend szülessen!

Szerző: Csiki Gergely (Portfolio.hu) – 2023. február 11.
Az beszélgetést elolvashatja a portfolio.hu honlapján is.