Ünnepi beszéd Bethlen Gábor szobrának leleplezése alkalmából

Gyulafehérvár, 2022. május 21.

Tisztelt Ünneplők!

Azért vagyunk itt, mert Bethlen Gábor nem ereszt. Mi sem eresztjük el Bethlen Gábort. Azt a férfit, aki akkor alkotott Erdély földjén maradandót, amikor mások pusztítottak, háborúztak, és elvették azt, ami a másé.

Négyszáz év telt el azóta, de bennünket ma is lenyűgöz és kötelez a református fejedelem. Kötelez arra, hogy mi is építsünk. Egyszerre építsünk téglából és habarcsból épületeket, s Igéből és hitből lelki, szellemi védőbástyákat. Ez a kettő együtt: anyag és szellem, test és lélek – ez a templom.

Tegnap itt, Dél-Erdélyben, tíz templomban ültünk örömünnepet. Örültünk egymásnak, s örültünk annak, hogy egy olyan évtizedre tekinthetünk vissza, amely az anyaország és az itt élő magyar közösségek, reformátusok, katolikusok, evangélikusok, unitáriusok összefogásával az építkezés rég nem látott korszakát hozta el.

Köszönet azoknak, akik ezt az építkezést segítik. Köszönet azoknak, akik értik, megértik, hogy az erdélyi magyar közösségek szülőföldön maradása, a határainkon kívül gyökeret eresztett magyar közösségeink gyarapodása olyan közös érték és érdek, mely soha mások ellen nem szól.

Bethlen Gábor arra kötelez minket, hogy hitből, hittel, a hitünk megmaradásáért építsünk. Az isteni gondviselésbe vetett bizalom nélkül Bethlen életműve megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan. Ahogy később, a kuruc világ dalnokai énekelték: „két pogány közt, egy hazáért” tett mindent, amit tett.

Hogyan lehet építeni akkor, amikor az egyik oldalról a török és a tatár dúl, a másikról az osztrák, a német szorongat, s közben még belviszály is fenyeget? Hitből. Ez a hit: mégis-hit. Emberileg nem volt remény, kilátástalannak tűnt a jövő, legjobb lett volna menekülőre fogni, de ez a mégis-hit erőt adott azoknak, akik nemcsak maradtak Erdély földjén, hanem gyermekeket szültek, iskolákat alapítottak, tanítottak, prédikáltak, földet műveltek, s ha kellett, fegyvert fogtak.

Ezen a földön a közösségek, családok névtelen, cselekvő emberei és a nagy egyéniségek közös teljesítménye a megmaradás és a gyarapodás. Az erdélyiek hite is mégis-hit. Az erdélyi magyarok nem csak úgy magyarok, hanem mégis-magyarok. Szívük belsejéből tudják, hogy az anyaország és szülőföldjük gyarapodását úgy segíthetik igazán, ha őrzik édes anyanyelvünket, ha vigyázzák és továbbadják az őseinktől örökölt szokásokat, viseletet, büszkeséget. Akkor tudnak a magyarság és Románia gazdagodásában is szerepet vállalni, ha védik önazonosságukat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bethlen Gábor azért nem ereszt, és azért nem eresztjük, mert benne szeretjük azt a magyart, akit nem gazdagsága, nem nagyhatalmi fölénye, történelmi előjogai tettek alkalmassá arra, hogy népét kormányozza és vezesse, hanem a felülről kapott bölcsesség, az a hajthatatlanság, hogy Erdély megmaradásáért mindenkivel tárgyal, ha kell, szembeszáll, ha kell, kiegyezik. De ez mindenkor az övéi megmaradását, biztonságát és emelkedését szolgálta. Ez a bethleni politika, a szó nemes értelmében. A közjó, a magyar jó szolgálata.

Ezért nem eresztjük. Mert ez a mi dolgunk is. Tárgyalni, megpróbálni megegyezni, szövetségeseket keresni, ajtókat nyitogatni úgy, hogy a magyaroknak jobb és szebb élete legyen. S közben azok is jól járjanak, akik hajlandók velünk együttműködni és szövetséget kötni.  Ebben van Közép-Európa jövője. Ahhoz keresünk szövetségeseket, hogy a fegyverekkel vívott háborút elkerülhessük, s abban az ideológiai hadviselésben, amely a teremtési rendet akarja felforgatni, a családot megőrizhessük családnak, a férfit férfinak, a nőt nőnek, és a nemzet maradjon együttélésünk természetes éltető tere.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai nap örömünnep, mert hálát adhatunk mindazért, ami ezen a földön épült, megmaradt és megújult, hálát adhatunk egymásért, az összetartozásunkért, velünk ünneplő gyermekeinkért és unokáinkért. Én is büszke édesanyja vagyok annak a 18 éves érettségiző fiúnak, aki ma itt van velünk, s bízom benne, hogy beáll azok sorába, akiket magával ragad Erdély kultúrája, történelme, az itt élők hite, élni akarása s vendégszeretete. Ő is erősíti azt a köldökzsinórt, amely nem csak egymással köt össze bennünket, hanem közös jövőnkkel is. A köldökzsinórt az anyaország és a tőle elszakított magyarok között soha nem fogjuk és soha nem hagyjuk elvágni!

Nemcsak Bethlen Gábor és Erdély aranykora nem ereszt, mi sem eresztjük el egymást ezután sem. Hívjuk egymást, elmegyünk egymáshoz, részesítjük egymást bánatunkban és örömünkben. Boldog vagyok, hogy ma itt lehetek, és hogy én is részese lehetek ennek a nemzeti közösségnek.